Mit gondolok a lélekvándorlásról? Több mint ötven évet éltem, sok mindent megtapasztaltam, és csúfos kitolásnak tartanám, ha az egész életet újra kellene kezdenem. A jó harcot igyekszem megharcolni, a pályát hosszan futom, sok örömöt találok az életemben, de hogy én megint a nulláról, elölről kezdjem, nagy kibabrálásnak érezném a Jóisten részéről. Ha rosszul sikerül az életem „számítógépes játéka”, Ő megnyomná a „reset”, az „újrakezd” gombot, és kezdjem elölről az egészet mint sas vagy kutya, vagy mint méhecske… Ennek nem látom a logikáját, az evangélium egyetlen sora nem utal erre (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
Veszprémben egy idős otthon lakói hívtak szeretettel. A tegnap elmentem és örömmel beszéltem nekik Isten jóságáról, a drága jó Szászvárosi Antal atyáról! beszéltem arról, hogy Isten szeret és nekünk az ő gyermekeinek, nem kell félnünk se a mától, se a holnaptól, mert az ki létbe hívott bennünket, elég hatalmas ahhoz, hogy szeretettel létben is tartsa szeretteit!