KÖRLEVÉL A SZABADULÁS UTÁN: Olvassátok el, milyen egyszerű és bölcs levelet irt, hosszú évek után, a börtönből szabadult nagy püspök, Márton Áron!! A gyűlölködésnek, haragnak nyoma sincs! Ö főpásztor, és egyetlen gondja van az Isten által rábízottak szolgálata!!

Tisztelettel, Csaba t.

-------------------------------------------------------------

D. a J. Kr.!

Tisztelendő Testvéreim!

Isten úgy akarta, hogy egyházmegyémbe visszatérjek, és annak vezetését újból személyesen kézbe vegyem. Boldog alkalom ez nekem, mert megint Tisztelendő Testvéreim és kedves Híveim között lehetek, és hirdethetem Jézus Krisztus evangéliumát ezen a helyen, ahová az Ő földi helytartója a római pápa állított. Térden állva köszönöm Istennek a meg nem érdemelt kegyelmet, és a Boldogságos Szent Szűz anyai közbenjárásával azt a további kegyelmet kérem, pótolja ki gyöngeségemet, hogy alkalmas eszköze legyek utolsó leheletemig.

Távollétem alatt mindig éreztem, hogy Tisztelendő Testvéreim együtt éreznek velem, gondolnak reám, imádkoznak érettem. Köszönöm a jóságukat. És köszönöm a hűségüket és munkájukat. Kinek-kinek a hűség és igazság mértéke szerint. Imájukat imádsággal viszonoztam. Felajánlottam az egymásra következő napokat, hónapokat, s majd az egymásra következő éveket minden rakományukkal Istennek, azzal a kéréssel, hogy egyszülött Szent Fiának, Jézus Krisztusnak az érdemeiért az én értéktelen ajándékomat fogadja érték gyanánt, és áldja meg Paptestvéreimet és Híveimet, akik otthon vagy bárhol máshol a mindennapok visszatérő feladataival küzdenek.

Az örömtől meghatottan vettem tudomásul Tisztelendő Testvéreim hűségét, buzgóságát, kitartását, de nem hallgathatom el, hogy az örömbe fájdalom vegyül.

Egyik fájdalmam, hogy templomok állnak némán mert nincs pap, aki kinyissa, és a híveket meghívja a legszentebb áldozatra. Az egyházmegye szórványvidékén száz és száz katolikus család lelki gondozás nélkül tengődik, kitéve a lelki elszáradás és az elkallódás veszélyének. És más helyen is: felnőttek és ifjak lelki vezetés nélkül tanácstalanul bolyonganak; gyermekek csapatai nőnek fel vallási tudatlanságban, hitoktatás és a kegyelem tápláléka nélkül; bűnösök éveken át görnyedten hordozzák lelkük terhét; haldoklók a nagy út előtt az életszámadás aggodalmában hiába várják az Úr Jézus utolsó látogatását, mert... mert: vagy nincs pap, aki Jézus Krisztus evangéliumát hirdesse és kegyelmeit kiossza, felnőtteknek, ifjaknak, gyermekeknek, bűnösöknek, betegeknek. Vagy: van pap, de elveszítette a hívek bizalmát.

Ha az egyházmegye helyzetét részleteiben áttekintem, lesz még mondanivalóm Tisztelendő Testvéreim számára. Addig mihez tartásul felhívom figyelmüket a következőkre:

1. Az egyházmegye vezetését 1955. március 25-én személyesen átvettem. Ezzel minden más, tényleges vagy vélt iurisdictio megszűnt. A joghatóság egyedül és kizárólag nálam van, ezt közvetlenül én gyakorlom személyesen vagy helytartóm által, akinek nevét később fogom közölni.

2. Az Egyházi Törvénykönyv rendelkezéseinek őre és végrehajtója, valamint az Apostoli Szentszék rendeleteinek, intézkedéseinek értelmezője és végrehajtója az Egyházmegyei Hatóság. Senki sem értelmezhet tehát magának jogot vagy felhatalmazást arra, hogy az egyházi cenzúra tényét deklarálja, és annak alkalmazását önhatalmúlag szorgalmazza. Ha valakinek konkrét kételye vagy aggodalma van, forduljon felvilágosításért és utasításért az Egyházmegyei Hatósághoz.

3. Megvizsgálandó tényeket vizsgálat tárgyává teszem úgy, ahogy azt egyházunk törvényei és fegyelme kívánja.

4. Tisztelendő Testvéreim szüntessenek be minden vitát, főképpen pedig tartózkodjanak minden szeretetlen, sértő, gyanúsító vagy gyanút keltő megjegyzéstől és általában mindentől, ami egyenetlenséget, bizalmatlanságot, zavart idézhet elő a lelkekben.

5. Akik az egyházi fegyelem ellen vétettek, fogadják az egyház fegyelmi intézkedését engedelmes lélekkel. Az okozott lelki kárt pedig igyekezzenek jóvá tenni kifogástalan papi élettel, buzgósággal, áldozatos munkával, hitvalló hűséggel és bátor helytállással újabb próbatételek idején. Vétkezni: a gyöngeség jele. Az elkövetett hibát beismerni, bánni és jóvátenni: férfias magatartás, a lelki erő jele.

6. A lelkipásztori munka jelenvaló két nagy akadályát: a bizalmatlanságot és a paphiányt ki kell küszöbölnünk bármilyen egyéni áldozat árán. Ennek érdekében minden Tisztelendő Testvéremhez fordulok, és mindenkitől fegyelmet és munkát kérek. Fegyelmet, melyet nem kell kikényszeríteni, mely önmagától létrejön, és működik az önfegyelem alapján. Mint a sacra hierarchia tagjai Jézus Krisztus Anyaszentegyházának élcsapatába tartozunk. Vállaljuk a fegyelmét büszke öntudattal. Akinek most is magyarázni kell az intézkedéseket, vagy aki most is maga akarja meghatározni munkája körét, helyét, idejét, az nem érett meg sem az időkre, sem az Isten országának szolgálatára. És munkát kérek. Munkát Tisztelendő Testvéreimtől, akiknek hatalom adatott, és küldetésük van a lelkek gondozására. Isten a lelkek vetésére megérlelte. Eláradt a bűn, de túláradt a kegyelem. Rajtunk múlik, hogy a kegyelmi időt felhasználjuk, és az érett vetést Isten csűrébe gyűjtsük. Az aratás sok, a munkás azonban kevés, a soraink fájdalmas nagy mértékben megritkultak. Vállaljon tehát munkát mindenikünk erején felül. A lanyhák is lendüljenek munkára, a buzgók pedig legyenek még buzgóbbak, hogy a kivételesen szép feladatot elvégezzük Isten akarata szerint. De meghívom erre a munkára segítségül a jámbor lelkeket is, akiket a magasabb rendű természetfeletti élet láza hevít. Ajánlják fel Istennek az életüket áldozatul. Törjenek a lelki élet csúcsai felé, Isten érezhető közelébe, az Istennel való misztikus egyesülésre, hogy kiengeszteljék és meghódítsák a megbántott Istent. A lelki élet eszközeivel: az elmélkedéssel, az erények hősi gyakorlásával, imával és böjttel, önmegtagadással és a felebaráti szeretet csodáival; mint a kereszt szerelmesei: némán, csendben, ismeretlenül ostromolják az eget, hogy kiesdjék a bűnösök számára a megtérés kegyelmét, a szükséges égi segítséget pedig azok számára, akik az Úr szőlőjében viselik a napok hevét, terhét. A világnak szentekre van szüksége. Legyenek szentek, hogy Isten megszentelje a lelkeket, munkánkat, minket.

Gyulafehérvár, 1955. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján

Áron püspök