"vágyakozni az után, ami a miénk”.
Áldott adventi szentidőt,
Csaba t.
Ádvent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Pilinszky János: Hitünk titkairól
(részlet)
A világot építve, szépítve, igazából
önmagunkat építsük, szépítsük!!
Bonaventura testvérrel és a dévai telepi gyerekekkel jó munkát kívánunk!
Szeretettel,
Csaba t.
A dévai Páduai Szent Antal plébánián az Apró Kezek Műhelyében kicsi és nagy szorgosan azon munkálkodott, hogy az adventi koszorúk elkészülhessenek. Öröm volt azt látni, hogy családok, idősebbek, kisgyerekek odaadóan lelkesen tették-vették, szabták a fenyőágakat, hogy a lélekformáló időszakban a gyertyák fénye, ragyogja be a dévai családok hétköznapjait.
Isten fizesse a felnőttek, gyermekek munkáját, hogy templomainkban is a helyére kerültek az adventi koszorúk.
A mai nappal induljunk el Betlehembe!
Jó utat Betlehem fel!
Találkozzunk a jászolnál!
Bonaventura testvér
Tatabányai 2021-es Gála véget ért és mi szerencsésen, örömteli szívvel haza érkeztünk Dévára! Lefekvés előtt imádságos szeretettel gondolok Emmer Robertre és mindazokra, akikkel e pár nap alatt a jószerencse összehozott!
Kegyelem teljes adventi szentidőt kívánok,
Csaba t.
Fontos, hogy az apa jelen legyen a család életében, hogy a gyermekei megtapasztalhassák már itt, a Földön a mennyei Atya szeretetét , aki odafigyel rájuk, törődik velük. Hogyan képzelhetik, hogy Isten meghallgatja az imádságukat , ha a szülő oda sem figyel rájuk? Hogyan higgyék el, hogy Isten irgalmas, és még a hajuk szálát is számon tartja , ha a szülő csak tárgyi dolgokkal foglalkozik , a gyermek lelkére, érzéseire, mindennapi problémáira, félelmeire oda sem figyel?
Csaba testvér
Bonaventura testvérem imája, áldása kísérjen Karácsonyra, Krisztussal való találkozásunkra készülve!!
Szeretettel,
Csaba t.
Kedveseim! Az új egyházi év hajnalán Assisi Szent Ferenc atyánk kedvenc és kedves szavaival köszöntelek TITEKET: Az Úr adjon Nektek békességet! 100 évvel ezelőtt született egyik kedvenc költőnk Pilinkszky János. Tőle idézem: "Advent . Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."
Jó utat Betlehembe! Találkoz(z)unk a jászolnál!
Áldott adventi szent időt kívánnak a Zsilvölgyi gyermekeink és velük együtt én is imádkozom, hogy Isten jóságos, gyógyító kegyelme, mint nagy folyó, árassza el lelkünket!!
Szeretettel,
Csaba t.
“Az életünkbe nem fér bele az, hogy minden nyavalyánkból kigyógyuljunk, hogy teljesen egészségesek legyünk, hogy tök normálissá váljunk. Ezért van a spiritualitásnak óriási jelentősége, mert a spiritualitás azt mondatja velünk, joggal, hogy akármilyen sérülten is lehet nagyon értékes életet élni. Egyszerű nyelven szólva, a legnagyobb sérüléseinkből is óriási kincsek és értékek tudnak fakadni. Tehát a személyiségfejlődésre és az életszentségre egyszerre érdemes törekedni. Legvégül pedig talán úgy van ez, hogyha már nagyon kevés az idő, hagyjuk a személyiségfejlődést. Csak úgy pusztán legyünk jóemberek.“
Úgy képzelem el az anyagiakat, mint a csomagolópapírt. Képzeld el, hogy karácsonykor kapsz sok csomagot, és azok csak csomagolópapírból állnak. Bontod, bontod, bontod, és amikor az utolsó kis dobozt is kibontod, nem találsz benne semmit. Nem mondom, hogy ne legyen becsomagolva, de ha a semmi van becsomagolva, akkor abból sírás lesz.
Az a fontos, hogy valami érték legyen: ha valaki kedvesen rád mosolyog, azon nincs csomagolópapír, mégis örömmel tölti el a szívedet. Gyűjtsünk olyan kincseket, amelyek megmaradnak az örök életre.
Csaba t.
Böjte Csaba Füveskönyve 2. - Boldogsághoz segítő gondolatok című könyve december elején jelenik meg, ezen a linken előrendelhető
