Köszöntünk és magasztalunk, édes őrzőangyalok!
Érettetek az Istennek mély hálával hódolok.
Hogy titeket, tiszta lelkek, bűnös gyarlóságunknak
Gyámolítójává rendelt, örök hála Urunknak!
Ó, tehát ne hagyjatok el, ha bal útra tévedünk,
Nehogy győzzön a rossz lélek, test és világ ellenünk.
Az üdvösség ösvényére vonjon áldott kezetek,
Hogy lelkünk a mennyben egykor áldja Istent véletek.
Október 2
Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!
Édes gyümölcsét várva-várod,
S te mégis letörnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódnál majd, késő bánat.
Ne bántsd a fát!
Fa lombja közt viharban, vészben
Lám meg se ring madárka fészke,
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája.
Szeresd a fát!
Anya ő is, minden levélke
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints fel rája.
Ne bántsd a fát!
Mindaz, kik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
Szép lombos fákról álmodának.
Szeresd a fát!
Benedek Elek, Elek apó (Kisbacon, 1859. szeptember 30. – Kisbacon, 1929. augusztus 17.)
Miért veszi el kincseinket Isten ? Talán rosszat akar nekünk? Semmiképpen . Életünk útjának a végén Ő az , aki ölelő karjaiba vár , akinek keblén végtelen örömmel megpihenhetünk . Meg akarja könnyíteni a hozzá vezető utat.Kitől lassabban , kitől gyorsabban veszi el a dolgokat , amelyek az élethez kötik , fokozatosan kiüresít, hogy végül egészen és örökre betöltsön . Végül magunkat egészen kiüresítve , esetleg megfosztva egészségünktől , ifjúkori szépségünktől, tetterőnktől, friss, ragyogó elménktől, odaállhatunk mennyei Atyánk elé, akinek keblén végtelen örömmel megpihenhetünk . Elképzelhetetlenül többet kapunk , mint amit itt, a földi életünkben birtokolhatunk.
Csaba testvér