Uram Jézus,
ma csend van.
Nem szólsz, nem teszel csodát,
nem tanítasz –
mert ma a sírban vagy.
Ma a világ visszafogja a lélegzetét.
Ma a remény is suttogva él.
És én sem tudok mást tenni,
csak ülni a csendben,
és várni.
Uram, ez a csend ismerős.
Ismerős, amikor az imáim nem kapnak választ.
Ismerős, amikor a hitem fáradt,
és a szívem tele van kérdésekkel.
Ismerős, amikor valami meghal bennem –
egy terv, egy kapcsolat, egy remény –
és nem tudom, mi lesz a helyén.
De Te tudod, milyen ez a csend.
Te is jártál ebben a sötétségben.
És most is itt vagy velem – a csendben.
Ma nem kérek semmit.
Csak maradj velem.
A remény csendes lángját őrizd a szívemben.
Mert tudom, hogy ez a sír nem marad zárva.
Tudom, hogy a kő nem marad a helyén.
Tudom, hogy Te újra felkelsz –
és vele együtt minden, ami bennem meghalt,
újjáéledhet.
Adj nekem türelmet kivárni a hajnalt,
és hűséget, hogy ne adjam fel a csendben sem.
Uram,
ezen a csendes, szent napon
hálát adok érted,
és reménykedem Benned –
még akkor is, ha ma még csak a sírnál állok.
Ámen.
Ferencz Emese
Nagyszombat a húsvétot megelőző nap. A Biblia szerint Jézus Krisztus ekkor holtan fekszik sírjában, ám nagyszombatról húsvét vasárnapra virradva feltámad. Ez egy gyásznap, amit a Krisztus szenvedésén és halálán való elmélkedéssel kell tölteni, nincs szentmise sem. A húsvéti örömünnep ezen az estén kezdődik a tűzszenteléssel (a remény, a fény születése), majd a keresztvíz-szenteléssel.
Fogadjuk meg nagypéntek csendjében, hogy életünket a tízparancsolathoz igazítsuk. A megváltására hálából adjuk szívünket Megváltó Krisztusunknak.
TÍZPARANCSOLAT
1. Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10. Mások tulajdonát ne kívánd!
Isten tízparancsolata örökérvényű minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17).
Szeretettel,
Csaba t.
Nehéz az út, a nap pörkölni kezd,
Alább száz kő éle vág,
A hegyre föl- vállán súlyos kereszt
Az Úr roskadva megy tovább.
De itt a cél, elérve Golgotha:
Az Úr meg fog pihenni már? –
Ki súlyos terhét fölvivé oda,
Jutalma ím: kereszthalál.
De Ő magára vette bűneink,
A büntetést viselni kész.
A hulló vérre Atyja rátekint:
Ez bűnt eltörlő szenvedés!
Követni vágyod Mestered s Urad?
Vedd föl te is keresztedet,
Amerre Ő járt, azt a szent utat,
E nélkül járni nem lehet.
S ne csak viseld, mit Jézus rád adott,
Keresztre add önmagad,
A Golgotán, ha „én”-ed már halott
Számodra teljes üdv fakad.
A Golgotának drága titka ez:
Nem érted csak, helyetted is,
Míg bűnödért bocsánatot szerez,
Ítélet ez feletted is.
Onnan felülről int feléd a cél,
Hogy szent örömmel valljad ezt:
„Élek nem én, mert bennem Krisztus él,
Győztes lett rajtam a kereszt!”
A kereszt: Vargha Gyuláné
