E szép téli képet Gagyi Lehel András készítette, kedves Sófalvi kolléganőnk 27 éves fia, aki most szombaton tragikus körülmények között meghalt!! Gyerekeinkkel meglátogattuk az összetört szívű édesanyát és egy tized rózsafüzért imádkoztunk a fiatal ember koporsója mellett! Szeretettel titeket is arra kérlek, hogy részvéttel imádkozzatok a fiatal ember lelki üdvéért és azért is, hogy a gyászoló családja e nagy megpróbáltatást élő hittel hordozni tudja!!
E szép tavaszi napon, szeretettel köszöntöm lány, és asszony ismerőseimet, a szívből jövő őszinte ima szép virágaival! Szeretettel, küldöm e képet, és a rajta lévő sok sok virágot, melyek Erdély hegyeinek egyik eldugott tisztásán dicsérik a Teremtőnket.
A játék, a játékosság, a vidámság ne vesszen ki belőlünk! Ezt a szép erényt is akárcsak egy ritka virágot gondozni, ápolnunk kell! Törődés, figyelem nélkül elsatnyul, s végül kihal az életünkből, de ha szépen növekszik, akkor beragyogja életünket, ízet, zamatot ad minden munkánknak, percünknek!
Nagyböjti jó feltételem lehet, hogy minden szavamba, tettembe egy kis vidám, pajkos, játékosságot viszek!!
Kalkuttai Teréz anya mondta:” Megismertem a paradoxont: ha fájdalomig szeretek, a fájdalom eltűnik és csak szeretet marad.”
Szent Pió atya pedig így fogalmazott:” Szeressük a fájdalmat! Aki nem szenvedett, annak nincsenek erős érzelmei, szívéből hiányzik a gyengeség, lelkéből a távlatok. Miért a fájdalom? Azért, hogy a föld elhalványuljon, az ég pedig ragyogjon!”
Az ember tudatosan nem keresi a szenvedést, sőt megtesz mindent, hogy elkerülje. Krisztus se kereste, de kiürítette a kelyhet, mikor eljött az ideje. Háromszor esett el, nagy fájdalmak között felkelt! Mesterünk nem kihúzott derékkal és hollywoodi mosollyal hordozta a keresztjét, hanem vérrel verejtékezve. Ebben is egy volt közülünk, példát mutatott nekünk.
Jézus nem csodáival és nagy prédikációival váltotta meg a világot, hanem a szenvedésével, az értünk szeretetből vállalt kereszthalálával.
Mikor Jézus a kereszten ég és föld között függ, mindenki elhagyja, nem kell senkinek, csak Máriának és Jánosnak.
Milyen jó lenne, ha akkor is tudnánk szeretni a testvéremet, ha már neki nincs semmi hatalma, méltósága! Ha a másik megvetett és mindenki által lenézett, jó lenne, ha az ő nagypéntekén bennem Máriára találna!
Éppen úgy evett, aludt, örült, félt, szenvedett kísértést és érzett fájdalmat, mint akármelyikünk.
Az emberségünket nem felveszi, mint egy ruhát, hanem valóságos ember lesz. Én hiszem és vallom a kétezer éves egyház tanítását: Jézus Krisztus Isten Fia, a valóságos Isten egy valóságos emberben öltött testet, és emberi szíve tökéletesen megmutatja az Isten szívét.