Önmagát soha nem látja egészen egy ember, csak részeket lát magából: vannak olyan testrészeink, amiket soha nem tudunk megpillantani, esetleg csak tükörben, de az csak egy kép, nem pedig a valóság.
A 2025-ös szentév mottója – „A remény zarándokai!” Szeretnénk ha a szentév életté válna, megtapasztalható valósággá a gyermekeink, a gyermekeink barátai és mi magunk számára! Ezért minden hónapban egy zarándok napot szervezünk!
Istennek legyen hála a gálospetri gyerekeink is jól vannak. Az idén, a Szentháromság tiszteletére szentelt otthonban a tanévzáró búcsú ünnepet, június 22-én tartjuk, melyre nagy szeretettel hívjuk a ház minden barátját!
Krisztus urunk, mint kotló a csibéit a veszély idején szeretettel hív, össze akar gyűjteni. Gyertek őszinte bűnbánattal keressük Isten jelenlétét, hagyjuk, hogy megszólítson a szentírás Szavával, erőt adjon, tápláljon az Oltáriszentségben! Krisztus nem csak azt akarja, hogy hozzá forduljunk, hanem azt is, hogy egymáshoz is, mint jó testvérek közelebb kerüljünk. A templom a mi közös otthonunk, ahol a Isten népe, Krisztus nagy családja együtt ünnepel. Gyertek szenteljük meg együtt az Úr napját!
Bármi is történt, legyünk bár önnön vagy mások bűnei miatt halálra sebzettek, vagy kilátástalan betegségek útvesztőjében, ott, ahol vagyunk, bűnbánó szívvel, alázattal kezdjük el szeretni azt, akinek a legnagyobb szüksége van a szeretetünkre! És bízzunk alázattal abban, Aki jónak látott megteremteni és meghívni az Ő országába.
Szerencsésen hazaértünk Dévára. Jó volt találkozni a gyermekeinkkel. Út során Igret Sándorral, a gyermek Jézus stúdió munkatársával, rozsafüzért mondtunk mindazokért, akik e négy álomású missziós úton fogadtak, szeretettel velünk imádkoztak, elmélkedtek.
Bizalom nélkül minden nevelési, oktatási erőfeszítésünk hiábavaló. A leggondosabban elkészített levesben is elég egy légy irritáló jelenléte ahhoz, hogy ehetetlen legyen.