A istenképünk meghatározza az önmagunkról , a világról alkotott képünket is . Isten nem egy magányos mennyei úr , ki kinyújtott kézzel , erős karral irányítja , uralja a neki hódoló emberkéket , hanem egy végtelenül gyöngéd, szeretetet adó , szeretetben fürdő, felénk karját kitáró közösség , Szentháromság , így nekünk Teremtőnk képére , hasonlatosságára át kell alakulnunk , közösségeinknek szeretetközösségé kell válnunk .
Ne csak nézzük a modern kommunikációs eszközeinket, hanem halljuk meg az égő állatok sikolyát, a szemünk láttára pusztuló bolygónk vergődését, értsük meg azt amire a mi józan eszünk is kér: 
Istennek hála megvolt az Úzvölgyi Katonatemetőben a megemlékezés! 
Még tart a szép nyári meleg. Használjuk ki a jó időt!! A dévai gyerekekkel elmentünk a Retyezát hegységbe kirándulni, és ha már ott volt a szép tájban a finom vizű hegyi patak, akkor azt már muszáj volt ki is próbálni. Mit is mondhatnák, a víz nem volt egyáltalán poshadt, a hegyi patakok frissek, hidegek még a nagy nyári melegekben is! A fürdéshez kedvcsinálóként csak annyit kellett kérdeznem, hogy vajon a mai angyalok tudnak-e repülni!? A fiuk egymásra néztek és utána sokatmondóan a mi kedves dévai Angyalkánkra!! Az igazság az, hogy nem sokat kellett biztatnom a gyerekeket, senkinek sem kellett könyörögnöm! Egy - kettőre neki is álltak a röptetés nem éppen száraz feladatának! A képek már a bíztató eredmények láthatók....
Isten a szeretet. Nem Ő hullatja az erdőinkre a kénes esőt, nem Ő szemeteli tele világunkat meggondolatlanul, nem is Ő dobja le az atombombát, nem Ő szervezi a világháborúkat, a veszekedéseket, az ellenségeskedést, nem Ő hagyja az úton az éhező gyermekeket, nem Ő készíti a kábítószert, hanem mi, emberek. A mi bűneink, vakságunk, butaságunk hozza a nyakunkra a sok bajt. 
Egy kedves lánykánknak a harmadik gyerekét! Istennek hála szépen boldogulnak mindazok a gyerekeink kik itthon maradtak szülőföldjükön. Lehet, hogy akik elmentek többet keresnek, de nem látom a hozadékát a sok munkának, kínlódásnak: Rózsikáéknak a központban Szászvároson van egy szép házuk, az emeleten laknak, alul egy finom süteményeket forgalmazó cukrászdájuk van... Sokat dolgoznak, de a sajátjukban vannak, és együtt a család boldog!! Legszívesebben minden gyermekünket elvinném egy finom fagyira Rozsikáékhoz.....Büszke örömmel, 
Déván Bonaventura testvér az autóját lecserélte egy környezetkímélő járgányra.. És azt is elhatároztuk, hogy a temetőből a műanyag koszorúkat megpróbáljuk kiszorítani!! Mindenki ott ahol él kezdje el jobbá, tisztábbá, fenntarthatóvá tenni a világot! Igen, bátorságot kér tőlünk a környezet tudatos gondolkozás.
Hálaadás a Déva Csángó Telepi Plébániatemplomban az idei termésért. Istennek legyen hála! Ez a sok finom gyümölcs, zöldség mind itt Déván termett! Szeret bennünket az Isten, jóságos hozzánk, gazdagon megajándékozza az itt élő embereket drága szülőföldünkön! 
Zsombolyai gyerekek néhány évvel ezelőtt szánkózni hívtak. Nagyra nyílt a szemem, mert Zsombolya a nagy magyar alföld része, és biza ott a terület nagyon selejtes (se jobbra, se balra nem lejt egy centit sem). Elmentünk szánkózni, az udvaron a gyerekek összeszedtek minden lim-lomot és mikor megvoltak a dombbal, akkor havat hordtak rá nagy szorgalommal. A képen látható Sanyika biztatott, hogy üljek fel mögéje. Én nagy bután felmásztam a kb. egy méter magas dombra és uzsgyi, ereszd el a hajamat..... nagy kiabálásunkra a domb megadta magát, alattunk szétfolyt, és mi a többi gyerek hangos kacagása közepette a kézzel épített domb romjai közé huppantunk. Én még valahogy elviseltem a kudarcot, de Sanyika biza elsírta magát. Vígasztalásképpen megígértem, hogy majd egyszer elviszem egy igazi nagy hegyre. Az évek elteltek, igaz, hogy nincs tél, de azért Sándornak a Retyezát nagyon tetszett. 
Ne csak nézzük a modern kommunikációs eszközeinket, hanem halljuk meg az égő állatok sikolyát, a szemünk láttára pusztuló bolygónk vergődését, értsük meg azt amire a mi józan eszünk is kér: 
Isten miért tűri a sok gonoszságot a földön? Ezt a kérdést sok irányból meg lehet közelíteni: egy édesanya miért tűri, hogy a gyerekei kócolódjanak?! Hiszem, hogy az édesanya soha nem akarja, hogy gyermekei szenvedjenek, egymásnak és maguknak fájdalmat okozzanak. Mindent megpróbál, hogy szeretetével, jóságával rávegye őket arra, hogy egyezzenek meg. Az erőfeszítését sokszor eredmény koronázza, máskor nem.