„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Sokan kérdik, hogy miért érdemes húzni, dolgozni, egy ilyen nagycsalád terhét a vállunkra venni és hordozni!? Sok mindent lehetne válaszolni erre a kérdésre, de az érdeklődőknek csak azt mondom, hogy nézzen na gyermekeink szemébe, kedves mosolygós arcuk jobb választ ad minden kérdésre, mint amit én mondani tudnák!! 
