Szászvároson gyermekeink köszöntik az értünk gyermeké lett kis Jézust!
Piroska kedves kollégám, hét gyerekes anyuka, férje elhagyta, mi hat évvel ezelőtt Déván Isten nevében befogadtuk gyermekeivel! Piroska ma nevelőnő, saját gyermekei mellett még másik négy apróságot nevel! Jó látni az arcán az ünnepi ragyogást, büszke örömmel díszíti a Karácsonyfát szeretteinek!!
Mi a célunk ezen a földön?! Tiszta szívvel, örömet, színt vinni gyermekeink, szeretteink életébe, ez minden ember hívatása!! Ez a te hivatásod is! Merj igent mondani legbelső vágyadra, hivatásodra, Isten akaratára, legyen ez az "igen" a te karácsonyi ajándékod önmagad számára!!
Szeretettel,
Csaba t.
Déván már megjött az angyal ezeknek a nagyszerű fiataloknak egy kedves amerikai fiatal önkéntes által!!!
Isten fizesse!
Csaba t.
Medgyesi gyermekekkel örvendezünk az angyaljárásnak... hiába akik jók voltak a gyermekotthonokban, azokhoz hamarább érkezik még karácsony ünnepe is!!
Szívből kívánom, hogy mindannyiunk szívét töltse el a karácsony tiszta öröme, és fénye, sok szeretettel,
Csaba t.
Pilinszky János: Hitünk titkairól
Ádvent: a várakozás megszentelése.
Rokona annak a gyönyörű gondolatnak,
hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."
Gyermekkorunkban éltünk így.
Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött.
Télen: az első hóesésre.
És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb.
Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni –
beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.
És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. (...)
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad,
és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától.
Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg,
ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem,
amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
Kép: Ozsvári Csaba ötvösművész alkotása
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.
Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.
Kép: Árkosi ferences nővérek nem csak átvitt értelemben, de szószerint is magasba emelik szeretettel a szegény emberek gyermekeit!
“ Valahogy régen nem hittem , hogy az ember ennyire változhat térben és időben . Ilyenek vagyunk , ezt kaptuk , kész.
Most valahogy úgy érzem minden ember magában hordja a végleteket, hogy bennünk van a nyálát túró vadállat is , de a Szeretet himnuszának a szerzője is . Hogy mi jön ki belőlünk ,hogy mivé alakulunk, fejlődünk , formálódunk, hogy önmagunkból , hogy tudjuk megszülni a Szeretet himnuszának az íróját , a jóságos , az isteni vonásokat hordozó embert , talán ez a legnagyobb kérdés .”
Csaba testvér
Istennek legyen hála szerencsésen haza értem Dévára, és oly sok mindenért kell hálát adjak, hogy már nem is marad időm panaszkodni... Mire is kellene panaszkodjak? A sok utazás miatti fáradságra, mindarra, mi a házainkban és a nagyvilágban, még nem éppen úgy van, mint a mennyek országában!! Hálatelt szívvel imádkozom mindazokért, kik befogadtak, és minden jóval elláttak e hosszú adventi körutamon. Most az ünnepek alatt itthon maradok és szépen mindenről beszámolok, minden levelemre válaszolok!!
Sok szeretettel,
Csaba t.
Kép: Oroszhegyi napközinkben fényképeztem ezt a gyermekrajzot, melyet a kolléganőm egy gondolattal megtoldott, nekem úgy rémlik, hogy Teréz anyától nyúlta le....
Hálás szeretettel megköszönve az együttlétet, Istentől gazdagon megáldott karácsonyt és békés, örömteli új esztendőt kívánunk mindenkinek!
