Darabjaira hulló világunkat az összefogás, a szövetségkötés mentheti meg. A Kárpát-medencében élő népeket az Árpád vezér alatt tudatosan vállalt vérszerződés, és Szt. István alatt az Istennel való szövetségkötés tette néppé, nemzetté. Ez a két alapvető döntés tette naggyá a középkorban népünket, és ezeknek a szövetségeknek a kihűlése, felrúgása, kudarcainknak, szenvedéseinknek az oka. Mohács, Trianon, mind-mind arról szól, hogy Istenünknek és egymásnak a kezét nem fogtuk elég szorosan. Ezért évről-évre mi megünnepeljük és megújítsuk azt a szövetséget, melyet az Isten az Újszövetség népeivel kötött, és megújítsuk a vérszerződést mindazokkal, kik itt a Kárpát-medencében élnek, dolgoznak. Hisszük, hogy csak együtt tehetjük szülőföldünket tündérkertté, boldog, virágzó térséggé, mert külön-külön egymásnak feszülve csak pokollá tehetjük a magunk életét.
Nagy -nagy szeretettel hívlak Marosillyére május utolsó hétvégéjén, egy egész napos ünnepségre, ha tudsz tarts velünk. Amennyiben nem tudnál útra kelni, eljönni a marosillyei majálisra, akkor arra biztatlak, ott ahol vagy gyűjtsd össze barátaidat, ismerőseidet és ti is ünnepeljétek meg azt, hogy egymásban testvérekre találtatok. Legyen minden év május utolsó hétvégéje, az Istennel és az emberekkel kötött szövetségünk ünnepe.
„Javaslom, hogy a lelki életnek kereteket alakítsunk ki. Egészen más ez egy családanya, egy idős ember vagy egy szerzetes esetében. Legyen a napnak olyan szakasza, amikor időt szánunk arra, hogy megtervezzük a teendőket, fontossági sorrendet állapítunk meg, megnézzük, milyen pontokon várható, hogy elbukhatunk, ezekre tudatosan készülünk, hogy elkerülhessük őket. Vegyük számba, van-e valaki, akinek különösen szüksége van a segítségünkre, támogatásunkra, és hogyan tudunk a hóna alá nyúlni. És mindenekelőtt kérjük Isten áldását és segítségét egész napunkra, hiszen így az Ő kezét fogva járhatjuk a mindennapokat. Jó, ha este visszatekintünk, hogy az elhatározásokat hol sikerült megvalósítanunk a nap folyamán, bocsánatot kérünk a botlásokért, így az esti imában meg tudunk nyugodni, meg tudunk újulni Isten szeretetében.”
A hallgatás hit, amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni, amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess, amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elegendő neked, hogy az Úr megért, a hallgatás hit.
Ahogy a tavaszi nap a fák tövéből elő csalja a picinyke hóvirágot, gyermekeink mosolygós arcocskái belőlem is felszínre hozták a jókedvű, öröm virágjait!! Igen, egészen biztos, hogy mindenütt jó de a legjobb a gyermekeink mosolygós, pajkos gyűrűjében!!
Jézus a rosszat soha nem nevezi jónak, így az egyház sem mondhatja a bűn semmiség, borítsunk rá fátylat. De kövessük abban is a mi Urunkat, hogy még a legáltalkodottabb ellenséghez is szeretettel fordul, értük is meghalt , és szeretetlenségünk miatt , lelketlenségünk miatt velünk együtt szenved .
A boldogságra vezető út köveire kellene rámutatnunk:
az az ember boldog, aki igazán, tiszta szívvel tud szeretni.
Az az ember boldog, aki meg tud bocsájtani.
Az az ember boldog, aki örömmel nagylelkű, bölcsen tud dönteni.
A gyerekeinknek, ha ezt az útat megmutatnánk, talán könnyebben rájönnének arra, hogy amit a szeretet útján megfogadunk, a boldogságra vezető út fontos mérföldköve.
Ahogyan a kis virág megfagy , meghal a meleg , a fény hiányában, ugyanúgy minden ami él, szenved és elpusztul attól , ha körülötte nem árad a szeretet és a jóság .