Mindketten a tíz éve működő Szovátai házunkban végeztek! Büszke vagyok rájuk, értük is megérte vállalni az elmúlt évek munkáját!! Hiszem, hogy érdemes tavasszal elhinteni a magot, izzadni, fáradni, mert ez a munka a teremtő Isten képére, hasonlatosságára formál, az élet alázatos szolgájává tesz!!
Szeretettel imádkozom értetek, hogy ez a szép ragyogás a szemetekben örökre megmaradjon!
Csaba t.
2015. április 30. – Csütörtök
"Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”
Sokak számára botrány a Szentháromság!! Nem tudjuk elképzelni a végtelen szeretetben egyé olvadt három isteni személyt, vagy másképpen kifejezve a kiáradó szeretetben három személyként megmutatkozó egy Istent! Nagy titok, nem értjük, emberi véges értelmünk megtorpan Krisztus által kinyilatkoztatott igazság előtt, de nem is fontos, hogy mindent megértsünk!
A mai evangélium fényében az a fontos, az, hogy szívünk ajtaján kopogtató Isten előtt megnyíljunk bizalommal!! Fogadjuk be életünk ajtaján Isten nevében kopogtató testvérünket! Nyissunk bizalommal ajtót a kopogtatóknak, mert biztos, hogy szeretetteljes vendég látásunkat az örök életben viszonozni fogja az ki még egy pohár vízért is hálát tud adni!! Krisztus minden gyermekét meghívta a Szentháromságos egy Isten szeretet közösségébe! Neked is terítve van az asztal, öltsd magadra menyegzős ruhaként a szeretetet és az irgalmas jóságot, mert ott hol nincs első és utolsó vendég, ott mindannyiunkat szeretettel várnak!! Teremtő Istenünk velünk egy asztalhoz akar ülni, szeretné megosztani velünk a mennyei lakomát! Tudnunk kell, hogy Istent az életünkbe befogadva fogadjuk el az örök boldogságot jelentő, mennyei lakomájára való meghívást, mert másokat befogadva nyerünk mi is befogadást!
Szeretettel,
Csaba t.
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”
Jn 13,16-20
Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem
énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja,
aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz,
ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja
meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a
világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és
nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó
napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem,
hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő
parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya
mondta nekem.
Jn 12,44-50
Ez év március második felében, Isten kegyelméből Csák Jánossal és Madarassy Ágnessel, a Szent Ferenc Alapítvány két nagyszerű kurátorával volt lehetőségem meglátogatni az Amerikai Egyesült Államok néhány nagyvárosát, hol sok sok távolba szakadt testvérünkkel találkozhattunk. Beszámoltunk a tíz évvel ezelőtti utunk eredményeiről, a tusnádfürdői Szent László Otthon születéséről, működéséről, az ott lakó gyermekeink szép eredményeiről. Kedves testvéreink nagy szeretettel fogadtak mindenütt, és bizalommal anyagi támogatást is adtak az erdélyi bajban lévő gyermekeknek. Hazaérve sokat gondolkodtunk, és végül kollégáimmal úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a kedves Harai Pál kanonok, nyug. medgyesi esperes-plébános végakaratát és átveszzük a medgyesi Kolping Adolph tiszteletére épült házat gyermekvédelmi célokból, és azt szépen felújítjuk az amerikai testvéreink adományából! Fontos egy új konyha kialakítása mellett az egész házat felújítani, hogy a különféle állami hatóságok számára is elfogadható legyen gyermekvédelmi szempontokból! Sok munka van, de hiszem, hogy a következő tanév kezdetéig a mindennel szépen elkészülünk, és akkor elmondhatjuk, hogy az óceán túlsó partjára szakadt testvéreinknek már két erdélyi gyermekvédelmi otthon is emléket állít! A ház a Szent István tiszteletére felszentelt katolikus templom közvetlen szomszédságában található.
A ház vezetését egy kedves fiatal hölgy vállalta, Nagy Mariann, (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) tolmács az alapszakmája, de már évek óta a szovátai házunkban dolgozik, mint kiváló nevelőnő! Biztos vagyok benne, hogy mint tolmács megkapja a közös hangot nem csak a gyermekekkel és a támogatókkal, de az állami hatóságokkal is! A csatolt képek most április 27-én készültek miután a helyi plébánossal, Babota Tiborral és a Kolping szervezet vezetőivel Mózes Attilával aláírtuk az épület átvételének a szerződését.
Csodálatos látni, hogy a szeretet, a jóság mindig virágot bont, gyümölcsöt érlel, a háznak már van három kis lakója, kik az utcáról kerültek hozzánk és akik már szépen megtanultak mosolyogni, játszani! Hálás, imádságos szeretettel gondolunk mindazokra, kik a messzi Amerikából jósággal vannak gyermekvédelmi munkánk iránt! Csaba t.
Ez év március második felében, Isten kegyelméből Csák Jánossal és Madarassy Ágnessel, a Szent Ferenc Alapítvány két nagyszerű kurátorával volt lehetőségem meglátogatni az Amerikai Egyesült Államok néhány nagyvárosát, hol sok sok távolba szakadt testvérünkkel találkozhattunk. Beszámoltunk a tíz évvel ezelőtti utunk eredményeiről, a tusnádfürdői Szent László Otthon születéséről, működéséről, az ott lakó gyermekeink szép eredményeiről. Kedves testvéreink nagy szeretettel fogadtak mindenütt, és bizalommal anyagi támogatást is adtak az erdélyi bajban lévő gyermekeknek. Hazaérve sokat gondolkodtunk, és végül kollégáimmal úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk a kedves Harai Pál kanonok, nyug. medgyesi esperes-plébános végakaratát és átveszzük a medgyesi Kolping Adolph tiszteletére épült házat gyermekvédelmi célokból, és azt szépen felújítjuk az amerikai testvéreink adományából! Fontos egy új konyha kialakítása mellett az egész házat felújítani, hogy a különféle állami hatóságok számára is elfogadható legyen gyermekvédelmi szempontokból! Sok munka van, de hiszem, hogy a következő tanév kezdetéig a mindennel szépen elkészülünk, és akkor elmondhatjuk, hogy az óceán túlsó partjára szakadt testvéreinknek már két erdélyi gyermekvédelmi otthon is emléket állít! A ház a Szent István tiszteletére felszentelt katolikus templom közvetlen szomszédságában található.
Csodálatos látni, hogy a szeretet, a jóság mindig virágot bont, gyümölcsöt érlel, a háznak már van három kis lakója, kik az utcáról kerültek hozzánk és akik már szépen megtanultak mosolyogni, játszani! Hálás, imádságos szeretettel gondolunk mindazokra, kik a messzi Amerikából jósággal vannak gyermekvédelmi munkánk iránt! Csaba t.
Meglátogattam a segesvári otthonunkat, melyet a kedves Kalkuttai Teréz anyáról neveztek el a ház lakói! Istennek hála mind a tizenhat gyermek jól van, tanulnak, játszanak, örvendenek a szép kikeletnek! A két kedves nevelő is nyugodt, örömmel végzi a mindennapi dolgát, most éppen a megálmodott kis kápolna kivitelezése, felszerelése a legnagyobb gondjuk! A helybeli plébános úrral egyeztetve szeretnénk június derekán, még a tanév vége előtt, elöljáróinkkal felszenteltetni Isten házát a gyermekeink között! Biztos, hogy a könyvtár egyik kis zugában berendezett kápolna, a gyermekek lelki, szellemi fejlődésében igen nagy szerepet fog játszani!! Életünkben az örök értékek közül nem csak az igaznak, a szépnek, a jónak van meg a maga meghatározó szerepe, hanem a szentnek is, ezért álltam én is örömmel e szép kezdeményezés mellé!
2015. április 28. – Kedd
Az én juhaim - mondja Jézus Krisztus - hallgatnak szavamra! Gondolkodjak el, hogy mennyire hallgatok Isten szavára? Mennyire mindennapi eledelem a szentírás, a lelkiismeretem, elöljáróim állttal felém közvetített isteni akarat? Terveim összeállítása előtt szoktam-e letérdelni és megkérdezni uramtól Istenemtől, hogy vajon Ő jónak látja-e hogy ide- oda elmenjek, ezt azt megvásároljam, mondjam, tegyem?? Ha életemet, mindennapjaimat átengedném Isten akaratának sűrű szövésű szitáján, egészen biztos, hogy rengeteg pénzem megmaradna, sok drága percem, napom, energiám felszabadulna, életem sokkal békésebb, derűsebb útba torkollna!! Tavasz van, ahogyan a fát szépen megnyessük, hogy több, egészségesebb gyümölcsöt teremjen, ugyanúgy az életünket, terveinket, kapcsolat rendszerünket is jó volna átnéznünk, és bölcsen megnyesnünk. Hány bűnös kapcsolatnak lehetne véget vetni, sok - sok fölösleges önsajnálatnak, hiúságnak, helyben topogásnak szentelt órát meg lehetne spórolni?
Teremtőnk adta létünket, a drága pergő napokat, perceket próbáljuk Isten akarata szerint élni nyugodt lelkiismerettel, hogy a bőventermő élet békés, örömteli jókedve legyen osztályrészünk!!
Szeretettel, Csaba t.
------------------------------------------------
Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt.
Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók
körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban
minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt:
„Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám
nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem
vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem
őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el
soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket,
hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és
az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,22-30