Napi evangélium – május 14. csütörtök
Jó hallani, ahogy bátorít bennünket Jézus: "szomorúságotok örömre fordul!" Hinnünk kell a szeretet végső győzelmében! A rosszat nem lehet legyőzni rosszal! Én nem választani akarok egy sok szempontból valóban elöregedve széthulló, a sok hazugságtól itt - ott málladozó propagandájú nyugati világ és egy új imázst építő, sokszor még a keresztény értékeket is felvállaló keleti erő között, hanem azt szeretném, hogy Krisztus gyógyító, életet adó fénye járja át az egész világot. Milyen jó lenne, ha a hamis, üres, bűnös "örömök" helyett, a szeretet, a jóság életet, békét, evangéliumi örömet adó ár, beborítana minden embert!
A csíksomlyói tyúkudvart hatalmas háborús karicsolás verte fel, azt hittem, hogy róka szabadult a szárnyasokra! A tyúkudvar uraként a helyszínre siettem és döbbenten láttam, hogy nincs komoly vész, a polgárháború oka egy darab csillogó sztaniolpapír. Az izmos fiatal kamasz kakasok a szerencsés társuktól próbálták elmarni a "kincset", és a zsákmánnyal lélekszakadva elrohanni mohó társaik elöl. Néztem az értelmetlen küzdelmet. A győztes előbb utóbb kifulladt, vagy talán rájött, hogy ízetlen, bűztelen csillogó kincse mit sem ér, és feladta pozícióját egy újabb diadalmas győztesnek, aki a hatalom mámorától űzve rohant lélekszakadva a poros tyúkudvaron! Néztem a kíméletlen harcot a semmiért és elszégyelltem magamat, arra gondoltam, hogy mennyei Atyánk hányszor nézhette végtelen szomorúsággal ahogy az Ő drága gyermekei a tyúkok szintjére süllyedve rohangálnak, öldösik egymást csillogó limlomokért!
Nem az a kérdés, hogy melyik kakas birtokolja a csillogó kacatot, hanem, hogy mennyi szeretet és jóság van bennünk! Azért imádkozom, hogy az emberiség képes legyen elcsendesedni, és Krisztus által mindannyiunknak bőséggel felkínált örömök után kinyújtani a kezét! Ha a szememnek hinnék, akkor biztos, hogy a reményt feladva magamba roskadnék, de bízom az értünk kereszthalált vállaló Megváltóm szavába és hiszem, hogy ez a sok, értelmetlen harc, szomorúság lassan a kegyelem által megtisztul és boldog örömbe torkollik! Szeretettel, Csaba t.
Jn 16,16-20
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”
