2015. május 19. – Kedd
Hári Jánosról mondják, hogy mind huszár a csata elején, mikor mindenki alázattal imádkozott, akkor ő így szólt az Istenhez: "Uram most ne segíts, csak csodálkozz!" Sajnos ez a beképzelt, bűnös önbizalom lépten nyomon kiütközik emberi világunkban! Nem tudjuk, de nem is igényeljük egymás segítségét, jelenlétét, de sajnos sokszor még az élő Isten áldását sem kérjük életünkre, a munkánkra!!
Csodálom Jézus alázatát, nagycsütörtökön, élete csatája előtt mondott csodaszép főpapi imáját! Mesterünkben mennyi szeretet, ragaszkodás van a mennyei Atya iránt?! A mai evangélium mennyire csodálatos képet ad a Szentháromságos egy Isten belső életéről!! Bennünket halandó embereket Krisztus ebbe a végtelen szeretet közösségbe hívott meg! Ez a Krisztus által mutatott közösségi út vezet a mennyek országába!!
Határozzam el, hogy minden lépésemet Krisztussal, a Szentháromságra figyelve teszem meg!! Igen, mától fogva egységben a testvéreimmel, békében a világgal szeretnék élni!!!! Nem vagyok magányos kivert farkas egy sűrű erdőben! Nekem fontos a családom, az egyházam, népem én hozzuk tartozok, életemnek akárcsak egy puzzle darabnak, csak ott velük együtt, közösségben van értelme, mondanivalója. Egymagamba, családomtól elszakadva, elsodródva, csak értelmetlen lim - lom vagyok, szemét, levágott szőlővesző, melyet összeszednek és tűzre vetnek!
Krisztushoz, a Szentháromsághoz tartozom, életemet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében élem családommal, népemmel, az egész emberiséggel együtt működve, békében, Csaba t.
------------------------------------------------------
Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
„Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit
neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek
téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én
megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál,
teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel,
amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak
téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit
nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel
elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért
könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied
mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én
megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a
világban maradnak. Én most hozzád megyek.”
Jn 17,1-11a
