Két nagyszerű magyarországon született lány, kiknek nem csak a ruhájuk, de a szívük is székely lett!! Megtisztelve és örömmel fogadjuk mi Erdélyiek a "határainkon túli" magyarokat!
Déván az otthonunkban lakó kedves lányaink jókedvűen, bizakodó optimizmussal ücsörögnek a kolostor előtt!!
Meg vagyok győződve róla, hogy az életünkben Isten nemcsak ajándékkal adhat kegyelmet, hanem azzal is , hogyha valamit elvesz tőlünk-lehet , hogy egy baleset, egy betegség , egy kudarc, egy nem sikerült vizsga épp Isten ajándéka .
Isten fizesse Kegye János pánsípművész úrnak a csodálatos napokat, és a felemelő előadásait amelyekkel sok gyereket és felnőttet meg örvendeztetett!
Milyen nehéz a kis virágban meglátni a szép piros almát? Milyen nehéz a mosolygós kis gyermekben meglátni a holnap tanárát, orvosát, édesanyát? Pedig ott van benne! Legyek én is ott mellettük, mint jó kertész, pedagógus,hogy nagyra nőve, szépen beérjen, valóra váltsa önmagát, Isten vele kapcsolatos szép álmát! 
Jó látni, hogy a munkatársaim békésen, okosan, bölcsen beszélgetnek, tervezgetnek, álmodoznak!! 
Még csak most bújtak ki a rügyek és lám - lám már mekkora cseresznyék vannak a székelyhídi fán!! A természet nem alszik, körülöttünk minden él, növekszik, teszi a maga dolgát ezerrel!! Ebben a pezsgő, növekvő, kibontakozó világban én teszem a dolgomat? Tudom a célomat? Vajon én egy - két hét, hónap alatt mennyit változok, növekszem, érlelem a gyümölcseimet??
Adj oda mindenedet ! Az önzetlen munkát keresd, a szolgáló szeretet legyen útitársad. Az emberek mindennapi gondját oldva társa leszel a világot továbbteremtő Istennek. Mindegy , hogy hol kezded, csak szeress nagylelküen. A szívek és vesék vizsgálója látja tetteidet.
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”