A komfortzóna csábító biztonsága sokáig ölelhet magához, de a szíved mélyén tudod: ott nem születnek csodák. A fejlődés nem a megszokás talaján nő, hanem ott, ahol kihívások várnak, ahol remegő térdekkel, de mégis bátran lépsz előre.
Lesznek napok, amikor fáradt leszel, amikor a kétség suttogja a füledbe, hogy talán mégsem vagy elég erős. De emlékezz: a kitartás nem a hibátlanságról szól, hanem arról, hogy újra és újra felállsz. Minden kis lépés, amit a félelmeiden túl megtettél, egy-egy győzelem önmagad felett.
A legfényesebb ragyogás nem kívülről jön. Benned születik meg – akkor, amikor hű maradsz az álmaidhoz, amikor a belső hangod vezet, és nem hagyod, hogy mások véleménye halkítsa el a szíved igazságát.
Merj élni szenvedéllyel, merj kilépni, merj hinni abban, hogy te is képes vagy megváltoztatni a világod – egy bátor döntéssel, egy kitartó nappal, egy őszinte mosollyal.
A változás fájhat – de a meg nem élt lehetőségek még jobban.
Ha mást gondolok, mint amit teszek, és mást mondok, mint amit gondolok, az olyan, mintha a várva várt kedvest úgy fogadnám, hogy a koszt a szőnyeg alá söpröm, a szekrényben csontvázat rejtegetek, és szemre szép, de romlott étellel kínálom meg.
"Bármily gonoszok legyenek azok, akikkel együtt élünk, nem szabad gyűlölnünk őket. Ellenkezőleg: Jézus Krisztus példájára jobban kell őket szeretnünk saját magunknál."
A fiatalok olyanok mint a hegyi patak, ha van pálya, meder akkor szépen haladnak, értékes lesz életük minden perce! Ha nincs cél, ha elveszik a meder, akkor mint az áradó folyó belemarnak a partba, zavarosan sodornak, pusztulás marad a nyomukban. Az elöljáróknak, a felnőtteknek bölcs pályákat, kihívásokat kell a felnövekvő generációk elé állítsanak, olyanokat amelyekért érdemes felkelni, tanulni, keményen küzdeni!!. Sajnos ma mind kevesebb a szép nemes cél, ezért az Egyházam biztatására minden hónapban szervezek legalább egy zarándok utat.
A kolostor udvarán egy gyönyörű, hatalmas diófa áll, velem együtt eresztett gyökeret 33 évvel ezelőtt Déva városának földjébe! Távolról látszólag minden rendben, szép zöld, de ha megnézzük közelebbről látható, hogy a áprilisi fagyok minden rügyet, bimbót megöltek. Egy darabig azt hittem, hogy a fa is meghalt, de húsvéti örömömre kizöldült. Valószínű, hogy idén egyetlen dióval sem fog megajándékozni, de él, zöld és lombja alatt jó lesz megpihenni a nyári kánikulába!!
Tanuljunk meg a diófától talpra állni, újra kezdeni, a csapásokat túlélni! Újból és újból reményteli szívvel az előttünk álló feladatoknak neki lendülni!
Egyházmegyénk segédpüspöke, Dr. Kerekes László, hat kedves fiatalnak szolgálta ki ma, 2025. május 13-án a szászvárosi Szent Erzsébet templomunkban, bérmálás szentségét. Hála és köszönet a szép napért különösképpen a szászvárosi akolitusnak Bíró Istvánnak és Menyhárt Ernőnek amiért a fiatalokat felkészítették a Szentlélekkel való élő találkozóra!Szeretettel,
1917. május 13-án egy Cova da Iria („Béke völgye”) nevű helyen, a portugáliai Fatima közelében három pásztorgyermek, a tízéves Lúcia Santos és unokatestvérei, a kilencéves Francisco és a hétéves Jacinta Marto egy asszonyt pillantottak meg, aki ragyogóbb volt, mint a nap.Az Asszony imádságra buzdította a gyerekeket, és arra kérte őket, hogy minden hónap 13-án jöjjenek el Cova da Iriába. A gyermekek teljesítették a kérést, és június, július, szeptember és október 13-án ismét megjelent nekik a Szent Szűz.