95 évvel ezelőtt ezen a napon, 1918 július 17-én a bolsevikok kivégezték az orosz cári tagjait. 2000 augusztus 15-én az Orosz Ortodox Egyház szentté avatta a Romanov családot. Miért kell a történelem ilyen kanyarokat vegyen... Mennyi szenvedés, vér, nyomoruság?!
Isten áldását kérem a jó Loránd testvérre! Köszönöm, hogy velünk volt a szovátai táborunkban! Imádkozom érte, hogy maradjon mindig ilyen jókedvű, vidám fiatal kisebb testvére a gyermekeknek!
Az aratnivaló sok, ti is kérjétek az aratás urát, hogy küldjön fiatal ferenceseket a munkába, nagyon nagy szükség lenne rájuk!
Az áldozatvállalás, az elköteleződés, a kitartás, a hűség nem divatos manapság, pedig az igazi boldogságot csak az tudja megtapasztalni, aki így szeret, akit így szeretnek. Bízom abban, hogy előbb-utóbb mindenki rádöbben arra, hogy egyedül a tiszta örömök tudnak bennünket kielégíteni, amelyek után nem kell lesütni a szemünket, amelyek nem okoznak csömört, hanem szép, értelmes, emberhez méltó életet eredményeznek.
Istenünk, bűnösök vagyunk és mégis oly bőségesen megtöltöd sárból, napfényből született vetésünket értékes búzaszemekkel! Áld meg azokat akik kemény munkával, a nap hevét hordozva aratnak, begyűjtik számunkra a mindennapi életet jelentő kenyeret! Mert az aratnivaló sok, szeretettel imádkozok, hogy küldj becsületes embereket az aratásba, hogy egyetlen kalász se vesszen el ajándékaidból!
Milyen gazdag évünk van! Milyen rövid idő alatt a búzaszem szárba szökkent és lám lám már itt az aratás ideje! Olyan csodálatos, az érett búzakalászok iparkodása, nem lustálkodik, lám lám már érett is a kalász! Csodálom az érett kalász alázatát, azt ahogyan drága értékeket hordozó fejüket meghajtják szelíden, jóságosan ringanak a napfényben! Istenünk segíts meg bennünket is, hogy életünk végén gyümölcsöktől roskadozva mi is ilyen szerényen, alázatosan állhassunk Szent Színed elé.
Hugó testvér! Egy szerzetes, ki meghallgatja az embereket és vidáman énekel! Istennek legyen hála, hogy ilyen fiatalok is vannak! Szeretettel köszönöm, hogy a szovátai táborban mindig lehetett rátok számítani!
A szovátai tábor utolsó napján Jézus nyilvános működésének a kezdetét ünnepeltük! Ezért a záró szentmisén a kis Jézus szobra kapott egy táborban készült szép tarisznyát! A gyerekek közül mindazok, akik a tavaly kapott Tau keresztet hűségesen viselték, és most vállalták a Gyermek Jézusról elnevezett Ferences Testvériségben a közösséget, Bojoievschi Évától a csoport vezetőjétől átvehettek egy - egy ugyanilyen, megszentelt tarisznyát, hogy ők is így jelképesen elkezdjék a maguk "nyilvános működését"!
Hihetetlenül jó érzés, mikor azt látom, hogy a tizenöt éves munka ilyen szépen sikerül. Gabit még óvodás korában fogadtuk be a szászvárosi otthonunkba, egy fantom blokkból, és az idén érettségizett Déván eredményesen. Ezt a képet az ő facebook oldaláról másoltam ki.
Véget ért a Szovátai tábor, bennem csak hála és öröm van! Köszönöm mindenkinek a gyermekeinkkel töltött hetet! Csodálatos dolog, az, hogy egy szegény elhagyott gyerekkel eltöltött hét után másnak is az a tapasztalata, mit én évek óta érzek ilyen alkalmakkor: "Milyen kár hogy eltelt!" 200 gyerekkel, hatalmas forgatagban, örömmel együtt voltunk, mindenki elfáradt, de, - és ez óriási dolog - sírást csak a végén volt, amikor el kellett búcsúzni... Köszönöm az Istennek, hogy ilyen jó anyagból teremtette az embert, hogy ennyi szépséget, jóságot, gyöngédséget rejtett el az ő gyermekeinek a szívébe!
Tudok ám én nagyot is tévedni!! Marosvásárhelyen nem akartam hagyni Pál Marikának, hogy a város közepén méhekkel foglalkozzon. Ő végül is nekiállt hat családdal, és olyan eredményesen halad, hogy 150 kiló mézet pergetett már az idén is. A családok szépen felszaporodtak, így már több háznak is adott 2-3 kaptárt. Köszönjük szépen Marikának azt, hogy meghonosítja a méhészetet a Szent Ferenc Alapítványnál!