Kedves barátaim, munkatársaim, a körösbányai kolostor udvarán kellemes tíz napot töltöttünk dévai, szalontai és zsombolyai gyermekekkel. Házat ugyan nem építettünk, de annál többet faragtunk, fúródtunk, kirándultunk és beszélgettünk.

Úgy vettem észre, hogy nekünk felnőtteknek is kell néha egy kiruccanás, egy kiszakadás a mindennapokból. Juhász Réka es Szalkai Gábor mo.-i önkéntesek egyenesen meg voltak hatódva ennyi gyermek láttán és hogy mennyi szeretetet kaptak tőlük. Azóta levelet irtak, és még mindig a tábori élményekből élnek.

Ma engem is egy nagy öröm ért, a zsombolyai Józsi, aki sokat faragott a táborban, mióta hazament, fúr-farag, keritést, kaput javít, és újszülött testvérét Attilának nevezték el, mert ezt ő így akarta. Nem akarok hiú lenni, de ez jól esett, mert azt jelenti, hogy nem hiába volt a tábor. Biztos titeket is ilyen élmények érnek nap mint nap. Jó dolog gyermekekkel lenni, ha néha csintalankodnak is.

Ezúton szeretnem megköszönni Csaba testvérnek a lehetőséget, a helyért, a gyermekekért, mindenért.

Ugyancsak ezúton szeretnék bocsánatot kérni Zsóka nevelőtől, hogy a csóró Robikának eltörött a karja. Robika nagyon hősiesen viselkedett, nem láttuk értelmét a hazaszállításra, de amikor Nagy Zsolt meglátogatott minket, hazaküldtem. Ha valaki hibás a két napos késésert az én vagyok, nem pedig Piroska, aki mellesleg nem esett kétségbe a 28 devai gyermekért, hanem teljes beadással mellémállt és mindenben segített.

Szép idő volt, Isten velünk volt, hála legyen Neki mindenért.

Szeretettel Muzsi Attila az asztalos.