Élni, virágba borulni, gyümölcsöt teremni jó az akácnak.

Erre született, ez létének célja és értelme. Világunkat nem az erőszak, nem a durvaság, nem az önzés vitte, viszi elébb, hanem a szelíd jóság, az önzetlen szolidaritás, a napfény, melytől kinyílnak a göcsörtös, tövises akácokon a virágok és az emberi szívekben az önzetlen jóság és a testvéri szeretet.

A tanárok, szülők, elöljárók szelíd jósága, tiszta szívük melege tudja a gyermekeket, fiatalokat, de a népeket és a nemzeteket is virágba borítani, az önzetlen jó cselekedetek édes nektárjának csepegtetésére késztetni. Durva akarattal, agresszív magatartással, furfangos manipulálásokkal nem lehet se a gyermekeket, se az embereket, se a népeket jobbá tenni. Csak egyetlen út áll előttünk nyitva: a szeretet útja. Minden más út zsákutca, mely nem vezet sehova. Ha lenne valahol egy kis rövidítő az erőszak poklán keresztül, akkor legalább nagypénteken Krisztus rálépett volna, de nem tette. Ő kitartott a szeretet útján nagycsütörtökön, nagypénteken keresztül a kereszthalálig, a húsvét hajnali dicsőséges győzelemig.

Kész vagyok egy-egy gyermekért, népünkért, nemzetünkért meghalni, de nincs az a délibábos, rózsás jövő, melyért kész lennék megverni egy gyereket, vagy mások vérét ontani.

A legnagyobb forradalom Jézus Krisztus szeretetforradalma! Bíznunk kell a szeretet mindent legyőző forradalmában.