Haladó, humanitárius tanokat hirdet: minden ember Isten teremtménye, bármely népcsoporthoz tartozik is (hisz sokakat megbélyegeztek, alacsonyabb rendűnek tartottak), sőt még a rabszolgák is, akikkel gyakran rosszabbul bántak, mint az állatokkal.

A nő méltóságát is hirdeti: a nő a férfival összetartozik, annak társa – voltak korok, amikor asszonyi állatnak tekintették, vagy azt mondták róla, nincs lelke.

Ha az apró almamagot beássuk a földbe, öntözgetjük, a vadócot nemes ággal beoltjuk, kinő belőle egy szép fa tele gyümölccsel. Kész világot teremteni vagy beleteremteni egy magba a fejlődés, kibontakozás csíráját, ugyanaz.

Sőt még szebb gondolat, mint az, hogy Isten az agyagból megformálta az állatokat, a lovat, a rákot, végül az embert, utána nekitámasztotta a kerítésnek, hogy száradjanak meg.

El tudom képzelni, hogy az ősrobbanásban – a „nagy bumm”-ban, amit nagyon sokan elfogadnak – benne volt a kibontakozás, az egymásra találás, a továbblépés lehetősége.

Egy csodálatos ősmag, amelyben benne van minden az évmilliárdok alatt, akár az almamag a földben, kibontakozik, hogy nagyra nőjön és „gyümölcsöt teremjen”.