Ha egy biciklivel közlekedem, aztán beülök egy autóba, nem tagadtam meg a közlekedést, hanem gyorsabbá, kényelmesebbé tettem.

Ha egy katolikus protestánssá válik, sok értékes hittételt le kell nyesnie, pl. meg kell tagadnia Mária-hitét, nem járulhat szentáldozáshoz nap mint nap az Úr asztalához, nem hallhatja megnyugtatóan egy felszentelt pap közvetítésén keresztül, hogy Isten megbocsátotta bűneit...

De ha egy protestáns válik katolikussá, akkor hihetetlen sok, szép, új dologgal lesz gazdagabb. Semmiről nem kell lemondania, semmit nem kell megtagadnia, hanem egy új, tágasabb világba léphet be, ahol egymilliárd testvér vár reá.

Vajon elvárhatná-e tőlünk az Isten, hogy mi magunk döntsük el, hogy a számtalan újabb alapítású egyház és szekta közül melyik az igazi, amikor mindenhol találhatunk nagyszerű értékeket, de visszásságokat, gyengeségeket is, ahogyan a mi Egyházunkban is?