A boldoggá avatáshoz kell egy csoda, amelynek bizonyíthatóan a hitvalló közbenjárására kell történnie, és a hívő közösség életében a hit megerősödését kell eredményeznie, amely így igazolja az isteni jóváhagyást.

Vértanú esetében nincs szükség csodára, ott az a tény igazolja a hősiességet, hogy életét adta a hitéért. A szentté avatáshoz nem egy csoda szükséges, hanem kettő.

A szentet az egész világegyházban ismerik és tisztelhetik, templompatrónusnak lehet választani. Ha csak a helyi Egyházban, a határozatban elrendelt helyen engedélyezett, akkor nevezzük boldognak. De ez nem jelent minőségbeli különbséget, gyakran előfordul, hogy a boldogot később szentté avatják.

A szenteket, boldogokat sokan azonosítják a tökéletes, a bűntelen emberekkel. A szenteknek is lehetnek hibáik? Szent Ágoston például meglehetősen kicsapongó életet élt...

Nem szégyen az, hogy ember az ember. Mert Jézus Krisztus azt mondta: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely” [Mt 26,39], mert elesett a kereszt súlya alatt, nem jelenti azt, hogy nem volt szent, hogy gyenge volt, hanem azt jelenti, hogy ember volt. Ezek a vonások számomra még vonzóbbá teszik Őt.