Szeretettel hívlak a Szent József Nagykilenced negyedik udvarába
„Effeta”, vagyis „Nyílj meg!”
Mk 7,31
Világunkban sok ember nem hallja meg a jó szót, képtelen a szeretet nyelvén beszélni, párbeszédet folytatni a környezetével! Ezekről az emberekről mondhatjuk, hogy "süketek, némák"! Ma értük is imádkozzunk, kérjük számukra a jó Isten gyógyító szeretetét, nyissa meg a fülüket a mások igazságának a meghallására, nyelvüket a szeretetteljes, jókedvű párbeszédre! Sajnos van akivel képtelenek vagyunk szót érteni, de sok-sok vesződés, civakodás után is hinnünk kell, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, Teremtőnk képes meggyógyítani a fogyatékosságból gyermekeit!
18.00 Szentmise - Szent József Nagykilenced negyedik állomásán tisztelettel felnézünk arra a férfira, aki családja sorsát a saját kezébe veszi: Biztos, hogy Jézus nevelőapja imádkozik, de nem tétlenül várja Istentől családja védelmét, ellátását. Mikor Heródes a féltékeny gyülölettől vakon kiadja gyilkos parancsát, akkor József nem habozik, hátradőlve nem bízza a gyermek védelmét az angyalokra, hanem kezébe véve a vándorbotot, védi gyermekét, előteremti mindazt, mi családjának szükséges!
20.00 Rózsafüzér - Imádkozzunk a fiainkért, a férfiakért, a családapákért, hogy merjék, tudják kézbe venni saját sorsukat, tudjanak, akarjanak gondoskodni családjukról!
21.00 Esti beszélgetéshez mivel a házasság hete van, a következő kérdés kerül napirendre: Kedves Csaba testvér! Kedves Levente! Nekem az lenne a kérdésem Csaba testvérhez, hogy mi a helyes keresztény döntés, ha felismerjük, hogy a házastársunk érzelmileg kihasznál? Ha kiderül, hogy nárcisztikus személyiség (a gyermeke is szenvedi az egyre fokozódó verbális bántalmazást), és mindig ugyanazokat a köröket futjuk, amely egyre mélyebben sebzi meg és próbálja egyre negatívabb útra terelni a társat, gyermekét. Ha a társa keresztény értékrendjére alapozva egyre kegyetlenebb, hiszen az úgyse válik el tőle, mert az oltár előtt ígérte meg. Ha több évi próbálkozás után se hajlandó leülni megbeszélni a problémákat, mivel szerinte nincsenek és ő nem akar változtatni semmin. Sajnos nem ismertem fel a kapcsolatunk elején a figyelmeztető jeleket és rosszul választottam magamnak párt.13 évi házasság után, néhány évvel ezelőtt a válás mellett döntöttem. Tudom, hogy "amit Isten egybeköt azt ember szét nem választhatja". Keresztény emberként ezért a válás melletti döntés komoly lelkiismereti problémát okoz. Mit tanácsol azoknak, akik hasonló helyzetben vannak és még a döntés meghozatala előtt állnak (hátha nekik sikerült egybentartani a családot)?
Ha megválaszolásra kerül a kérdésem az Esti beszélgetésben, azt név nélkül szeretném. A Füveskönyvhöz gratulálok, nagyon tetszett, sokat tanultam belőle. Várom a folytatását