"Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.”
Jn 13,21
Árulás! Mindig jóról, szépről szoktam írni, beszélni, de nagyhéten szólnunk kell a tudatosan rosszat akaró árulókról, sötét lelkületű emberekről is, mert ők is itt élnek velünk! Az apostolok közül egy, aki három évig élvezte Megváltónk bizalmát, szeretetét, elárulja Mesterét harminc ezüstpénzért!
Mi a teendőnk azokkal szemben akik nekünk tudva és akarva rosszat tesznek!? Egy keresztény, hogy viszonyuljon ahhoz az emberhez, aki letért a szeretet útjáról!?
Jézustól tanuljunk három dolgot, az örök Júdással kapcsolatosan:
1. Jézust nem fertőzi meg Júdás gonoszsága. A mi Mesterünk nem ölti magára Júdás verejtékes ingét, a másiknak tudatosan ártani akarás bűnét! Sajnos az emberekben felbukkanó rossz, a tudatosan vállalt gonoszság, - akárcsak a koronavírus - képes a környezetében élő embereket a szeretet útjáról letéríteni, a gyűlölet, a harag lelkével beteggé tenni. A Gonosz léleknek nincs keze, nyelve, ő azt akarja, hogy mi egymásnak essünk és egymást kíméletlenül támadva, gonosz tetteinkkel hirdessük, hogy ezen a földön a gyűlölet az úr és bármit is mond Jézus Krisztus, itt nincs remény! Jézust a szeretet megvédi a fertőzéstől!!
2. Jézus nem elveszíteni, hanem megnyerni akarja az embereket! Az utolsó vacsorán, bár ott csörgött Júdás zsebében a harminc ezüst, mégse zavarja el e megtévedt embert, hanem alázattal, a többi apostol mellett az ő lábát is megmossa! Ez is olyan tett, mint a virágvasárnapi bevonulás, Jézus felkínálja a megtérés kegyelmét még az utolsó percben is, mert Ő nem ítélő bíró, hanem gyógyító orvos!
3. Júdás árulása nem állítja meg Jézust, ki biztos kézzel vezeti az emberiséget az üdvtörténet sokszor göröngyös útján! Sajnos mi emberek, a gonoszságot látva sokszor megtorpanunk, elbizonytalanodunk, kishitűen félrevonulunk sebeinket nyalogatva! A kutya ugat, a karaván halad! Jézus megváltásának nagy művében, akárcsak a késnek az áldozat bemutatásakor, Júdásnak is megvan a szerepe mit Mesterünk elfogad, de ez őt nem állítja meg, diadalmasan megy tovább!
Milyen jó lenne tanulni Mesterünktől! Jézus nem ítéli el Júdást, sőt utolsó találkozásukkor is "barátomnak" szólítja őt! Meg vagyok győződve, nagypéntek után ha ez a megtévedt ember meg tudott volna bocsájtani saját magának és elment volna a Mesteréhez, Jézus akárcsak Pétertől, tőle is megkérdezte volna, hogy Júdás szeretsz te engem?
Jézus ma sem ítél el senkit, csak irgalmas, átdöfött szívvel, kérdi: "Testvérem, szeretsz te engem?"
18.00 Szentmise: Jézus ma nem a lábunkat mossa meg, hanem Önmagát adja az Oltáriszentségben! Lehet, hogy ott csörög a harminc ezüst a zsebünkben, de Jézus bennünket szeret és egészen biztos, hogy bizalommal "barátomnak" szólít!
20.00 Rózsafüzér: A nap fénypontja számomra, amikor gyermekeimmel leülhetek egy csendes esti ima végzésére! Sok veszély kering, - mint héja a kiscsirkék felett - hogy lecsapjon gyermekeinkre! Nem tudom megvédeni őket maguktól sem, de akárcsak a Rózsafüzér Királynője, mi is imádkozzunk a gyermekekért!
21.00 Esti beszélgetés: Kedves kérdezőnk, Eszter a nagyhét fényében ezt a kérdést Jézusnak kellett volna feltegye, de hozzánk kopogtatott be. Gyertek próbáljuk meg kitalálni, hogy a Mesterünk mit válaszolna Eszter felvetésére: "Lenne egy kérdésem: hogyan lehetne az élő hitet megerősíteni az emberekben, a papság nem is kis részében , hogy meg tudjuk élni azt, hogy életünk Isten kezében van ?" Szeretettel, Eszter
"Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból kijelentette: „Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.”