"Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!"
Mt 26,14-25
Júdás most simán hazudik, vagy valóban nincs tisztában a tettével?! Fontos kérdés! Nagyon sokszor azt látom, hogy emberek szörnyű rossz tetteket hajtanak végre, de mivel átkeresztezik a történetet, ezért ők úgy érzik, hogy az amit tettek az rendben van! Ez így van az egyszerű emberek szintjén, de az államok között is! Egy ország, tömegpusztító fegyvereket keresve lerohan egy másik országot, aztán kiderül, hogy ott nincs is semmi tömegpusztító fegyver, közben meghal sok-sok ember, de az élet megy tovább! Nincs bocsánatkérés, kártérítés, újjáépítés, nincs az emberiség tudatában bűntudat, csak az ottani egyszerű emberek hordozzák a sebeket!
Nagypéntekre készülve most ne a világpolitikát nézzük, hanem tetteinket helyezzük nagyító alá! Júdásnak volt-e valós vagy vélt sérelme Jézussal szemben, nem tudjuk?! Persze elképzelhető, hogy három év alatt történt olyan amiért az áruló magát feljogosítottnak érezte, hogy aljas tettét elkövesse! A tanítványok között van, de azért őt nem viszi Jézus magával pl. a Tábor-hegyére, ez az ember hátul, az apostolok gyűrűjének a peremén áll! Minden esetre az, hogy ő megkérdezte: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” azt jelenti, hogy a kapzsiság bűne is befolyásolta a tettében! Biztos, hogy azt is érezte, hogy így belőle a mellékszereplőből egyből főszereplő lesz, hisz most a dolgok folyását ő veszi kézbe, ő irányítja! Egy kis mellőzött sértődöttség, kapzsisággal, hatalomvággyal párosulva, és már csak az a bizonyos harminc ezüst kell és megszületik az árulás, a gyilkos bűn!
Mindennek fényében nézzük hosszan gondolatainkat, döntéseinket, eddigi tetteinket! A bűn zsoldja a halál! Júdás akárhogy átkeretezte, kozmetikázta az árulását, azért azt látjuk, hogy nem tudott együtt élni a tettével, és ezért öngyilkosságot követett el! Bármilyen bűnt is nézünk, bármennyire "igazságosnak", "megérdemeltnek", "jogom van hozzá - nak" is tűnik, a bűn az bűn marad, lehúz, fojtogat, megöl, mert minden bűnben ott a gonosz lélek, a halál fullánkja!
A nagyhét csendjében Júdással együtt tegyük fel magunknak a kérdést: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Tudatosítsam magamban, hogy nincs igazságos árulás, nincs olyan, hogy "megérdemli azt, hogy hátbaszúrjam," csak bűn van és ezért minden sérelmet, bosszúvágyat, haragot seperjünk ki az életünkből és lépjünk rá az irgalmas szeretet útjára!
18.00 Szentmise: Minden egyes szentmiseáldozat igazából utolsó vacsora, melyen Jézus megmossa az apostolok lábát! Ő megmossa ma is a te lábadat ha eljössz, még akkor is ha ott zörög a zsebedben a harminc ezüstpénz! Jézus hiszi, hogy képesek vagyunk a bűn útjáról letérni és Isten gyermekeinek szabad, boldog életét élni.
20.00 Rózsafüzér: Az imádság oázis a hétköznapok sivatagában! Tudatosan keressük az alkalmat arra, hogy békében, szeretetben imádkozva együtt legyünk szeretteinkkel!
"Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!"