„Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet."
Mk 10,28
Nagyon nehéz volt 1983-ban meghozni a döntést, hogy teológiára menjek, szerzetes pap legyek, nehéz volt lemondani a családról, gyerekről, vállalni abban a kommunista időben azt a társadalmi elnyomást, amit mindezek mellett még a tudományos, harcos ateista rendszer is jelentett!
Fiatal suhancként mindig a nagy családról álmodtam. Egy szép erdős domboldalon egy házikóra vágytam, ahol békében, szeretetben nevelhetjük gazdálkodásból, írásból a magunk 8-10 gyermekét! Az évek teltek, aztán amikor az ezredik gyereket is befogadtuk, akkor értettem meg, hogy Isten útja a csodák földjén vezet keresztül! Lám, Istent nagylelkűségben nem lehet felülmúlni, megadta a százannyit úgy ahogy ígérte, pedig, hogy őszinte legyek, induláskor nem is reméltem!
Az évek alatt a nagylelkűség, a szeretet sok - sok gyermeket adott és bátran mondhatom, hogy sok vér szerinti szülő nem kapott, kap annyi szeretetet, ragaszkodást az ő gyermekeitől, mint én az Isten nevében befogadott gyermekektől! Természetesen, mint minden családban nálunk is voltak, vannak gondok, bajok, de egymás kezét nem engedjük el, akár a kánai menyegzőben a fiatalok, mi is a nehézségekben Márián keresztül Krisztushoz kiáltottunk, és mindig megtapasztaltuk, Teremtőnk gondviselő szeretetét!
Hogyan tovább? - kérdik sokszor a felnövekvő gyerekek, a kedves kollégák, támogatók. Mindig azt tettem, amit Isten nevében kértek tőlem! Egy dolog biztos, soha nem valami intézményt akartam létrehozni, hanem békében élő, szerető nagycsaládot! A názáreti otthon a példaképünk, ahol a család minden tagjában, Isten által kis magként elrejtett értékek szépen megszülethetnek! Közel ezer unokánk van, bizalommal fogom annak a kezét aki meghívott, és akárcsak eddig, megyek egy úton mely nincs rajta egyetlen térképen sem, de mely hiszem, hogy a továbbiakban is a csodák földjén vezet keresztül!
18.00 Szentmise: Gyermeki szeretettel gyűljünk össze Istenünk oltára körül, bizalommal, szeretettel, akárcsak Ábel annak idején mutassuk be az áldozatot! Krisztus örök áldozatával együtt mi is mutassuk be a magunk áldozatát, a szentmisére szánt időt, figyelmet, törődést, imádságos jelenlétünket!
20.00 Rózsafüzér: Nem elég ha azt mondjuk, hogy a nap ne menjen le haragunk felett! A cél az lenne, hogy az áldott nap mikor leszendül és a búcsúzáskor visszanéz, egy asztalnál találná imádkozó nagycsaládunkat.
