Jézus így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek.
Mk 6,30
Testi, lelki aktív pihenés! Jézus a nagy családjával, barátaival, apostolaival akar visszavonulni, pihenni, a sorokat újrarendezni! A természetbe megy, ki a pusztába, de nem csak tervezgetik a kirándulást, hanem bárkába szállnak és útra kelnek, elmennek egy elhagyatott helyre! Egész biztos, hogy nem ez az egyetlen alkalom amikor Jézus a tanítványaival elmegy pihenni! Gondolatban próbáljuk meg kiszínezni, a részleteket is átelmélkedni, hogy milyen is lenne ott lenni az apostolokkal, a nyári melegben a tó partján Jézus Krisztussal! Egyesek halásznak, mások száraz uszadék fát gyűjtenek, tüzet raknak, aztán mások az éjszakai szállást, ágakból készült kis kalibát készítenek! Persze közben jókedvvel kacagnak, viccelődnek, az apostolok egymást ugratják, csipkedik! A bárkából - talán - előkerül egy kis jófajta kármelhegyi bór, ropog a tűz, Jézus barátai körbeülik, felettük ott ragyognak a csillagok, béke, nyugalom száll a tájra! Beszélgetnek, majd felcsendül a mély férfi torokból egy szép ószövetségi zsoltár, melyhez csatlakoznak a jelenlevők! Jézus Krisztus, barátaival ott ül a tábortűz körül, a lobogó láng, egy táncoló, békés otthont, egy fény oázist szül a sötét éjszakában! Távolból felhangzik egy kóbor sakál üvöltése, az apostolok összebújnak, majd a csend, s a sötétség beborít mindent, pihentető álmot hoz a kis csapat szemére!
Mesterünk felszólítása nekünk is szól: "pihenjetek egy kicsit!" Mozduljatok ki, gyönyörködjetek mennyei Atyátok alkotásaiban, kacagva, egymással viccelődve, istengyermeki méltóságukban kiteljesedve éljünk, örvendjünk egymásnak!
12.30 Szentmise: Sajnos templomaink, csendes magányos pusztává zsugorodtak! Jézus bennünket is hív a szentélyekbe, hogy szerethessen, irgalmas jósággal felüdítsen bennünket! Kicsik vagyunk, talán bűnösök is, de ne féljünk Teremtőnktől. Ahogy a nyár hevétől, út porától lucskos vándor elmerül a hűs tó vizében, mi is merüljünk el templomainkban Isten szerető, áldó, jóságos jelenlétében. Hagyjuk, hogy a szentírási gondolatok átjárjanak, az Oltáriszentségben megtestesült Megváltónk betöltse életünket, szeretetre szomjas nagycsaládunkat!
20.00 Rózsafüzér: Kezdted el a te magad imádságos közösségét létrehozni!? Próbáld ki mennyire más ha együtt, közösen imádkoztok, mint ha egyedül, magányosan morzsolod a rózsafüzér szemeket! Az interneten született közösség jó, kedves Isten előtt, de miért ne tudnál akár a férjeddel, gyermekeiddel az esti naplementében kikapcsolni mindent, tévét, rádiót, majd békésen kiülni a házad előtti teraszra, tornácra és nyugodtan, ahogy az esti alkony belopja magát világunkba, elmondani egy tized rózsafüzért?! Majd utána egy pohár jó hideg sör, vagy egy gyöngyöző fröccs mellett elbeszélgetni, meghányni - vetni az élet ügyes - bajos dolgait! Vigyázz arra, hogy legalább egy kis tréfával, viccel az együttlét sava, borsa, fűszere is meglegyen!
21.00 Esti beszélgetés: Megvolt a századik esti beszélgetés, sőt egy ráadást is tartottunk! Ma remélem megérkezik Csender Levente és Lettner Krisztina, és akkor már én teszem fel nekik e mostani kerekasztal mellett ülve az utolsó kérdéseket! Igen, nagyjából összeállt a második füves könyv is, jön az utómunka, szépen mindent hosszan olvasni, a témától elrugaszkodó, fölösleges burjánzó gondolatokat visszametszeni, ferences egyszerűségbe, de mégis a témához illő ünneplőbe öltöztetni a mondanivalót! Végül is, ha szeretjük egymást, akkor nem csak az ajándékba szánt virágot kell szépen csokorba szedni, hanem azt az üzenetet is amit egy - egy gondolatban szeretnénk a kedves olvasónak átnyújtani!
Vasárnap van, a pihenés, a találkozás, az öröm napja! Éljük meg az ajándékba kapott szép nyári nap minden percét öntudattal, szeretettel,