"A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására."

Mt 12,38

Esendő az ember! A baj itt is - ott is megtörténik! Leszakad az ég, áradnak a folyók, a gátak nem bírják és kész a katasztrófa! Jó látni, hogy Németországban milyen sokan kimennek az árvíz sújtotta falvakba, városokba és teszik a dolgukat, takarítanak, eltüntetik az árvíz nyomait.  

Nem csak a külső, de a belső világunkban is történnek katasztrófák!  Érzelmi életünk hullámai, a saját, vagy mások vágyai, félelmei átszakíthatják a gátakat, és akarva akaratlanul a pusztító áradat útjába kerülünk! Jézus a mai evangéliumban a bűn útjába kerülő városokról, közösségekről beszél! Elgondolkodtató, hogy a Jónás próféta által ostorozott pogány nagyváros lakóit, a Ninivében élő embereket Jézus példaképül állítja elénk! A bűnös ember, a morális katasztrófa sújtotta pogány város,  hogyan lehet számunkra példakép? Mit értékel Jézus ezekben a pogány, égbekiáltó dolgokat elkövető emberekben?! Azt, hogy egymást és magukat lelkesítve talpra álltak, újratervezték életüket,  hallgattak a jó szóra és eltakarították életükből a romokat, a szemetet, bűnbánatban megszentelik az életüket!

Sajnos könnyen jön a derült égből a baj, a felhőszakadás, az árvíz, a testi - lelki katasztrófa! Van amikor mi magunk idézzük elő a bajt, követjük el a bűnt, máskor meg egyszerűen a korszellemnek, az általános közgondolkodásnak vagyunk az áldozatai! Mindenki így gondolkodott, más is ezt csinálta, és megtörténik egy morális katasztrófa, az a bűn, amely fájdalmat, kárt okoz az életünkben! Legyen példakép a képen látható németországi hölgy, aki az életébe betörő, városát bemocskoló, feltartóztathatatlan áradat nyomait kitartó munkával eltünteti! Mi is lapátoljuk ki, mossuk le a szennyet, a mocskot, a bűnt mely rúttá tesz, amely a sötét órában ránkszakadt! 

18.00 Szentmise! Nem csak a magába roskadt vándor talpraállása, életünk restaurálása minden egyes szentmise, hanem a növekedés, a célra tartó tovább lépés, az útrakelés ideje is! Nem elég a romokat eltakarítani, gyönyörű cél áll előttünk, tovább kell mennünk, menetelnünk, hisz a végtelen szeretet vár reánk, mi várva várt Isten Országát építjük! 

20.00 Rózsafüzér: Az imádság csendes perceiben tankolunk, újból feltöltjük lelki akkumulátorainkat a Szentháromság jelenlétében! A teremtés hajnalán Isten belénk lehelte az élet tüzét, mely ott lobog, világít mindannyiunkban, de melyet újból és újból Istenünk jelenlétében fel kell élesztenünk, izzásba kell hoznunk!

Az árvíz sújtotta testvéreinkért imádkozva, 

Csaba t. 

2021. július 19.