"A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására."
Mt 12,38
Esendő az ember! A baj itt is - ott is megtörténik! Leszakad az ég, áradnak a folyók, a gátak nem bírják és kész a katasztrófa! Jó látni, hogy Németországban milyen sokan kimennek az árvíz sújtotta falvakba, városokba és teszik a dolgukat, takarítanak, eltüntetik az árvíz nyomait.
Nem csak a külső, de a belső világunkban is történnek katasztrófák! Érzelmi életünk hullámai, a saját, vagy mások vágyai, félelmei átszakíthatják a gátakat, és akarva akaratlanul a pusztító áradat útjába kerülünk! Jézus a mai evangéliumban a bűn útjába kerülő városokról, közösségekről beszél! Elgondolkodtató, hogy a Jónás próféta által ostorozott pogány nagyváros lakóit, a Ninivében élő embereket Jézus példaképül állítja elénk! A bűnös ember, a morális katasztrófa sújtotta pogány város, hogyan lehet számunkra példakép? Mit értékel Jézus ezekben a pogány, égbekiáltó dolgokat elkövető emberekben?! Azt, hogy egymást és magukat lelkesítve talpra álltak, újratervezték életüket, hallgattak a jó szóra és eltakarították életükből a romokat, a szemetet, bűnbánatban megszentelik az életüket!
Sajnos könnyen jön a derült égből a baj, a felhőszakadás, az árvíz, a testi - lelki katasztrófa! Van amikor mi magunk idézzük elő a bajt, követjük el a bűnt, máskor meg egyszerűen a korszellemnek, az általános közgondolkodásnak vagyunk az áldozatai! Mindenki így gondolkodott, más is ezt csinálta, és megtörténik egy morális katasztrófa, az a bűn, amely fájdalmat, kárt okoz az életünkben! Legyen példakép a képen látható németországi hölgy, aki az életébe betörő, városát bemocskoló, feltartóztathatatlan áradat nyomait kitartó munkával eltünteti! Mi is lapátoljuk ki, mossuk le a szennyet, a mocskot, a bűnt mely rúttá tesz, amely a sötét órában ránkszakadt!
18.00 Szentmise! Nem csak a magába roskadt vándor talpraállása, életünk restaurálása minden egyes szentmise, hanem a növekedés, a célra tartó tovább lépés, az útrakelés ideje is! Nem elég a romokat eltakarítani, gyönyörű cél áll előttünk, tovább kell mennünk, menetelnünk, hisz a végtelen szeretet vár reánk, mi várva várt Isten Országát építjük!
20.00 Rózsafüzér: Az imádság csendes perceiben tankolunk, újból feltöltjük lelki akkumulátorainkat a Szentháromság jelenlétében! A teremtés hajnalán Isten belénk lehelte az élet tüzét, mely ott lobog, világít mindannyiunkban, de melyet újból és újból Istenünk jelenlétében fel kell élesztenünk, izzásba kell hoznunk!