„Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”
Mt 8,5-11
Milyen jó tudni, hogy Isten előtt nem az számít, hogy ki honnan jön, milyen nemzetiséghez, fajtához tartozik, hanem, hogy mit hordoz a szívében!
A nagy kérdés, hogy mit is hordozunk a szívünkben? Milyen vágyak, félelmek, indulatok mozgatnak bennünket? Egy dolog biztos, hogy a szemeink azok a főkapuk, melyen keresztül a külvilág, jó és rossz egyaránt belénk áramlik! Sajnos legtöbbször a szemünk kapuinál nincsenek őrök, sőt, sokszor úgy is gondoljuk, hogy bátran bármit megnézhetünk, mert abból úgy sem lesz semmi rossz!
A teremtés hajnalán Isten nap mint nap megpihent és visszanéz s látja, hogy mindaz mit teremtett az jó! Mennyei Atyánk gyönyörködik gyermekeiben! A látás Isten drága ajándéka, szemünk világát őriznünk kell és óvnunk! Mégis Jézus azt mondja, hogy: "Ha szemed okoz botrányt, vájd ki és dobd el, mert jobb, ha egy szemmel mész be az életre, mint ha két szemmel a pokol tüzére vetnek." Mt 18,9 Számunkra ez azt jelenti, hogy óvatosan legeltessük a tekintetünket, mert amit megcsodálunk azt meg is kívánjuk és így a kapzsi mohóság, a parttalan birtoklás vágy, de a bűnös paráznaságon keresztül az irigység, a féltékenység és még számtalan más bűn is a szemünkön keresztül otthont vehet az életünkben!
"Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mt 16,26a). Mária Magdolna fiatal volt, naiv, biztos, hogy látott szép ruhákat, ékszereket, anyagi javakat amelyeket megkívánt és amelyekért odaadta szépségét, ártatlanságát, az ő testét! Az evangélium leírja, hogy milyen keserves sírással, bűnbánat tartással szerezte vissza lelke tisztaságát! Jézus megváltja őt is, de a bűn okozta seb ott marad lelkében! Remete lesz, harminc évig egy barlangban engesztel, hálás szívvel imádja Megváltóját!
Mielőtt bármire emelném a tekintetemet, figyelmemet, gondolkodjam el azon, hogy vajon nekem erre a látványra, ismeretre szükségem van? Vajon kell ezzel az új információval terhelni véges befogadó képességemet, a kapacitásomat?! De azt is kérdezzem meg magamtól, hogy ez az új ismeret vajon mit ültet el bennem? Egy bűnös vágyat, hitemet rongáló kételyt, torkomat összeszorító szorongást, félelmet, vagy létemet beragyogó, megvilágosító értéket?
Advent van, a nagytakarítás ideje, csukjam be azokat az ablakokat melyeken keresztül bűnös, beteg dolgok áramlanak az életembe, de azokat is amelyek csak fogyasszák véges időmet, energiámat! Pornográfia, erőszak, megbízhatatlan forrásból jövő féligazságok, emberek által küldözgetett vég nélküli információ morzsák... mindezt egy nagytakarításban selejtezzük ki! Seperjünk ki figyelmünk köréből minden bűnös, fölösleges, értelmetlen látnivalót, információt! Az élet véges, lefújják előbb - utóbb a meccset! Ki tudja, hogy még hány lefutásra lesz időnk, erőnk? Próbáljunk pontot szerezni, gólt rúgni, olyan értékeket nézni, befogadni, melyek szellemünket, lelkünket, szeretett családunkat, közösségünket gazdagabbá teszik, s amelyek megmaradnak az örök életre!
Őrködjünk szemünk tisztaságán,
Csaba t.
