"A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt"
Mt 4,18
Advent a megtérés, az újrakezdés időszaka! Milyen jó látni, hogy Jézus Krisztus nem tétlenül várja az emberek megtérését, hanem ő maga megszólít, kezdeményez, vezet! Egészen biztos, hogy Mesterünk nélkül se Péter, se András nem hagyta volna a biztos megélhetést, az egzisztenciát, és nem indultak volna el, nem lettek volna a Megváltó apostolai!
Ne karba tett kézzel nézzük tétlenül elbizonytalanodott családtagjaink, embertársaink sodródását, hanem a Szentlélekre figyelve, imádságos szeretettel szólítsuk meg őket, lelkesítsük, biztassuk, bízzunk a szeretettel kimondott szó világformáló erejében. Ezt tette Jézus Krisztus, és az ő nyomában járva ezt tette Szent András apostol is, akit ma Románia védőszentjeként tisztelnek.
Sokszor beszéltem arról, hogy mindannyiunk szent feladata az élet befogadása, szolgálata. Azt is sokszor kihangsúlyoztam, hogy nem csak a test és a vér kívánságából lehet valaki édesapa, hanem Szent József példájára, Isten akaratából is vállalhatjuk az életet. Ilyen józsefi értelemben vagyok én is sok-sok gyerek apja! Tapasztalatból mondom, hogy minden édesapa, édesanya boldog lehet, akit az ő vérszerinti gyermeke annyira tisztel, szeret, amennyire engem vagy a nevelőket tisztelik, szeretik ezek az Isten nevében befogadott gyermekek!
A napokban felkeresett egy kedves pár két kis gyermekkel, és jelezték, hogy az ők gyerekeik prédikációból születtek. Előre nem értettem, de aztán elmesélték, hogy egy előadásomon voltak, ahol a mi gyermekeink szavaltak, énekeltek és ők utána hazamentek, megbeszélték, majd örökbe fogadtak két aranyos gyermeket! Jó volt hallani ezt a történetet, jó volt látni az aranyos, vidám, nyakamba is felkapaszkodó gyermekeket!
Egy rendezett, jobb világ eljöttét ne tétlenül várjuk! Magától nem születik meg a rend sem a lakásunkban, sem a világban! Amikor megkereszteltek, mindannyiunkat felkentek prófétának, Jézus példájára merjük egymást biztatni, lelkesíteni, a fényre, a szeretet Istenéhez közelebb vezetni! Bízzunk a bennünk lakó Szentháromságban, a keresztségben nem csak Isten gyermekei, hanem élő templomai, Krisztus hordozóivá váltunk!
Vegyük komolyan Mesterünk szavát és induljunk el a szeretet útján: "Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, bármit kértek a nevemben, megteszem nektek."
Jn 14,14
