"Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”
Mt 13,36-43
Levél az életet vállaló és azt minden nehézség és gond közepette hordozó szülőknek, nevelőknek!! Szeretettel kérlek, hogy Editke levelét olvassátok el, és utána az én levelemet is.
Csaba t.
Szeretettel üdvözlöm Kedves Csaba testvér!
Nem is tudom hogyan köszönjem meg önnek a sok szép, boldog gyerekkori élményt! Mindig szeretettel mesélem a kedves ismerősöknek, hogy mennyi hálával tartozom a Szent Ferenc Alapítványnak. Köszönöm, és végtelenül hálás vagyok Önnek mert szeretetre, becsületre és szorgalomra nevelt! Nagyon sok mesélni valóm lenne, de röviden összefoglalom.
A fiam Tamás visszaköltözött Lövétére, jól van hála Istennek, már 21 éves, dolgozik, szorgalmas, igyekszik a jóra. Szidónia 17 éves, velem van Vásárhelyen, szépen fejlődik, az Electro Maros líceumba jár, XI-dik osztályos lesz, nagy tervei vannak, egyetemre szeretne majd menni. Én magam szorgoskodom, nemrég végeztem el egy divattervező tanfolyamot, minden nap hálás vagyok azért amit elértem, Istennek legyen hála. A Nemzeti Színházban dolgozom varrónőként és bedolgozom egy menyasszonyi ruhás üzletbe, nyáron kissé zsúfolt minden nap. Szeretettel gondolok vissza a sok szép, példás cselekedetre amire megtanított. Áldja meg az Úr! És őrizze minden nap!
Szeretettel,
Editke
Sok szülő, nevelő beszél, ír a gondokról, a gyermekneveléssel kapcsolatos nehézségekről! Tudom, hogy egyszerűbb bedobni a törölközőt, megnyitni a várainkat ostromló erők előtt a kapukat és sodródni az árral, mint ellenállni, harcolni, hinni azt, hogy érdemes megtanulni írni, olvasni, egy komoly szakmát elsajátítani, vagy egy diplomát megszerezni!
Tudom, hogy nehéz, mégis azt mondom, hogy tartsatok ki, ne engedjétek egymás és különösen a gyermekek kezét! Nekünk szülőknek, nevelőknek végülis nem kardot, fegyvert kell ragadnunk a harchoz, hanem egyszerűen vegyük elő a portörlőt, a felmosó vödröt és takarítsunk, meszeljünk, tegyük széppé, otthonossá az otthonainkat, a gyermekek lakását, készüljünk a következő tanévre!
Nézzetek az évek alatt felnőtt fiatalok szemébe, annak idején ők is lázadtak, feszegették a határaikat, őket is nehéz volt megfésülni, tanszerrel terhelten az iskolába küldeni. Sok "békát" le kellett miattuk nyelni, de most azt látjuk, hogy megérte, hálás szeretettel köszönik a fáradozást, amit értük vállaltunk!
Ezen a földön minden múlandó, mindent megesz a rozsda és szétrág a moly, nó meg a penész, a salétrom és a tolvajokról - betörőkről nem is beszéltem. Egyedül az ember lelke halhatatlan! Az a munka, mit a gyermekeinkbe fektettünk, az megmarad az örök életre! Se a házad, se az a hely ahová nyaralni jártál nem fog veled szembe jönni az utolsó ítéleten, hogy rólad jót mondjon, de az a gyermek akinek Teremtőd nevében egy pohár vizet is adtál, na ő szembe fog jönni veled, hogy hálás szeretettel köszönetet mondjon neked, és ha szükséges ügyvéded legyen az utolsó ítéleten!
Tartsunk ki a szeretet útján, vállaljuk az életet, hordozzuk azt, még ha sokszor roskadozunk is a teher alatt!