"Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított."
Mk 1,21
A kedves Gabriela nővértől kaptam egy szép hibiszkuszt. Ez a szép növény az ünnepi gondoskodást, jóltartást folyamatos virágzással hálálja meg. Kint hideg tél van, de szobámat szép virágok teszik otthonná, lakássá! Az ünnepek alatt csak helyben lakó plébánosi feladatokat láttam el. Szászvároson, Körösbányán, de itt Déván is megtartottunk minden szentmisét, szertartást. A vándorprédikátor megpihent!
Mind inkább azt érzem, hogy bármilyen szép, kényelmes is az otthon, ki kell mennünk az evangélium örömhírével a terekre, az emberek közé! Hangosan, érthetően és főleg örömmel el kell mondanunk, hogy Isten szeret bennünket, hogy mi jó testvérek vagyunk és valóban jó jónak lenni, szeretetben élve egymást segíteni! Jézus Krisztus is ezt tette, a keresztény örömhírt a szentföldön, városról - városra járva jelenlétével, szavaival, tetteivel hirdette.
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába." Lk 10,2. Jézus nem csak imádkozik jó pásztorokért, hanem összegyűjti az apostolokat, a tanítványokat és küldi is őket. Jézus apostolai bejárták az akkor ismert nagyvilágot az értékes, Istentől jövő, életet jelentő üzenettel. Szent Ferenc is, de az elmúlt 800 év alatt az ő nyomába lépő ferences vándorprédikátorok is ugyanezt tették. Saját életükből, testükből, minden megnyilvánulásukból mobil szószéket építettek, és ott a nép között hirdették, hogy az élet és minden teremtmény az Isten drága ajándéka. A szeretet s annak gyermekei, a párbeszédre való hajlam, az irgalmas jóság, a reményből táplálkozó kiengesztelődésre való készség, a megbocsájt, nem értelmetlen régi szavak, hanem olyan valós, megélhető igazságok, amelyek ma is beragyogják a világunkat ha azokat magunkba fogadjuk!
Jézus Krisztus nyomában, a 800 évvel ezelőtt élt Szent Ferenc kezét fogva induljunk el egymás felé, magasra tartva az evangélium örömhírének, világunkat ma is beragyogó drága élő lángját.
