„Az életünket nem arra kaptuk, hogy reggeltől estig a tükör előtt pattanásainkkal bíbelődjünk, hanem arra, hogy szeressünk, alkossunk, teremtsünk, hogy éljük az életünket. Ilyen értelemben persze meg kell néznünk egy-egy munkánk gyümölcsét, következményeit, és a pelyvát a bűnbánat szelében el kell távolítanunk az érett, ép, egészséges búzaszemek közül, de tudnunk kell, hogy életünk munkáját nem abból fogják megítélni, hogy hány könnycseppet ejtettünk a hibáink miatt, hanem hány ép, egészséges búzaszemet tudtunk teremni.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
"Jézus ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!”...... Júdás azonnal kiment. Éjszaka volt." 
"Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. ... Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között."
"Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság! 
Hogy lehetne világunkat gyógyítani, jobbá tenni??
„Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
"Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” 
Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” 
"Jézus is fölment Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban." 
"Jézus ezt mondta: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.”