Most visszanézve is csodálom a szüleimet, nagyszüleimet, hisz az akkori sok - sok nehézséget, gondot ami a nyakukba szakadt, úgy hordozták, hogy mi gyerekek abból semmit nem éreztünk! A családunk megtett mindent, hogy mi gyerekek ne sérüljünk a történelem viharában.
Visszagondolva tudom, - hisz a történelemből megtanultam - hogy akkoriban zajlott a kollektivizálás, ami igazából egy kérlelhetetlen vagyonelkobzás volt, vagy édesapám politikai okokból való bezárása, halála! Ennek ellenére ha ma visszanézek, előttem egy aranyos nagymama arca ragyog, meg egy mindig mókás nagytatáé, aki egy szem lovát nyáron szekérbe, télen szán elé fogta és mindig vitt sarjúért, szénáért, tűzifáért, vagy egyszerűen csak azért, hogy a lovat megjárassuk! Mert ugye kell a mozgás, a friss levegő, kell, hogy az ember ne is lássa ezt az acsarkodó világot! Mentünk gombáért, eperért, málnáért, mogyoróért, hullott agancsért, vagy csak úgy a menés kedvéért. És közben fejünk felett elfolyt a történelem.
Köszönöm kedves édesanyám, drága nagyszüleim, rokonaim, hogy a felnőtt világ gondját, baját nem öntöttétek a nyakunkba, hogy lelkünk tisztaságát megvédtétek, hogy akkor is jó kedvvel mesét mondtatok, dalokat énekeltetek, amikor talán a hátunk mögött keserves gondok alatt roskadoztatok!
