"Ferenc, miután lélekben egészen átalakult, de testben a régi maradt, feladta apuliai útjának tervét, és ezentúl szüntelenül azon igyekezett, hogy akaratát az isteni akarathoz igazítsa. Ezért egy időre visszavonult a világtól és a kereskedéstől, és azon volt, hogy Jézus Krisztust minél bensőségesebben a szívébe zárja. Miként az okos kereskedő, a megtalált drága gyöngyöt elrejtette a csúfolkodók szeme elől, és iparkodott azt mindene feláldozása árán birtokba venni."

Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel. Itt megtalálható teljes egészében az életrajz

Ferenc elindul a Aquliaba, hogy csatlakozzon a keresztes sereghez, de útközben megszólította őt az Isten! Kinek akarsz szolgálni? Az Úrnak, vagy a szolgának? Ferenc az istenélményben rádöbben, hogy e világ minden hiú öröménél mennyivel több, értékesebb Istennel egy pillanatra is szeretetben találkozni. Ez az a drága rejtett kincs, melyért érdemes mindent odaadni. Gondolkodás nélkül leszáll a lováról, leteszi drága, csillogó fegyverzetét, felszerelését és mindent nagylelkűen elajándékoz. Elindul gyalog haza, hogy megkeresse Urát, aki őt méltóztatott a nevén szólítani. 

A lelki mesterek az Istent kereső embereknek azt tanácsolják, hogy csendesedjenek el és hagyják, hogy Isten a maga bölcs belátása szerint rendezze át az életüket. Engedjük, hogy akárcsak egy lakásból az új lakó az ő elképzelései  szerint bármit kitehessen, és azt amire szüksége van azt oda ahová szeretné, helyezhesse el. Idő kell, amíg Isten a lelkünk rendetlen barlangjából ki tudja takarítani mindazt, mi elcsúfít, bemocskol, és a maga számára lakható szentélyt alakít ki. Legyünk türelmesek, mert az aki a jó munkát bennünk elkezdte, az be is fogja fejezni ha újból nem térünk vissza az evilág "húsos fazakaihoz". A legjobb, ha tudva és akarva átadjuk a belső szentélyünk kulcsát annak, aki nélkül minden épület bármilyen csili vili is, csak egy ember alkotta mulandó hajlék. 

Nem kell kapkodjunk vagy szomorkodjunk, mert Isten nem feledkezik meg rólunk ha bizalommal kezébe helyeztük a sorsunkat. Ő sokkal jobban szeret bennünket, mint mi saját magunkat. Jézus a kereszten meghalt értünk, mi lám milyen nehezen, immel - ámmal hozunk meg saját magunkért bármilyen kis áldozatot. Ahogy a drágakő simúl az őt csiszoló ékszerész kezéhez, mi is úgy kell Istenünk kemény ujjai között bizalommal nyugodjunk. 

"Volt a város közelében egy barlang. Legtöbbször ide iparkodott. Buzgón imádkozott, hogy az örök és igaz Isten irányítsa lépteit, és tanítsa meg őt akarata teljesítésére... Belül égett az isteni tűz lángolásától,.....Másrészt nagyon bántotta, hogy súlyosan vétkezett, és haragra ingerelte az isteni fölség szemét. Sem a múlt, sem a jelen bűnei nem szereztek neki többé gyönyörűséget."

A lelki élet kezdete a tisztulás időszaka. A hiú, kapzsi, léha élet kötelékeit, a lángoló istenszeretetből fakadó őszinte bűnbánat égetheti fel. Csak az istengyermeki szabadságunk birtokában indulhatunk Teremtőnk nyomában, hogy az Ő szeretetének országát építsük ezen a földön. 

Jó utazást, 

Csaba t.