Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel. 

Itt megtalálható teljes egészében az életrajza

"Mikor ez a férfiú - Szent Ferenc - a fiatalos szenvedély tüzétől lángolva még bűnökben fetrengett, mikor a bűnökre amúgy is könnyen hajló korának megfelelően az ifjúság minden vélt jogát ki akarta élvezni, és az őskígyó mérgétől izgatva sehogyan sem tudott lehiggadni, ím egyszerre jelentkezett nála az isteni bosszúállás vagy talán inkább kegyelem.... Hosszú ideig tartó betegeskedése után – mert az emberi nyakasság másként, mint csapásokkal nem hajlítható meg – egészen más színben kezdte látni a dolgokat, mint annak előtte."

Szent Ferenc részt vesz a lázadó ifjúsággal egy polgárháborúban. Elűzik Assisi város urait, a "majoreseket". Ezek Perugiába menekülnek és Ferencék próbálják elfoglalni a környék legnagyobb városát, de a hadiszerencse elfordul tőlük, alulmaradnak és Ferencet várbörtönbe vetik. Itt súlyosan megbetegedett, de végül apja váltságdíjat fizet utána, így kiszabadul. Ez a súlyos betegség megállítja Ferencet a léha, bűnös úton, ezért nevezi Celánói Tamás ezt isteni kegyelemnek.

Itt álljunk meg, mert a mai világban is oly gyakran mondják az emberek, hogy hol van az Isten gondviselő jósága? Egy súlyos betegnek az orvosi segítség sokszor keserű orvosságok, vagy akár egy szike formájában jelenik meg. Isten gyógyító jósága nem csak simogatni tud, hanem a kudarcok, a nehézségek, vagy akár a katasztrófák által is megmutatkozik. A fiatal Ferenc megtérését készítette elő a kudarc, a várbörtön, társai kivégzése és az ő súlyos betegsége. Ezek a fájdalmas megpróbáltatások nélkül Ferencből valószínű, hogy soha nem lett volna a ma ismert Szent Ferenc. 

Fontos, hogy megértsük, bármi is történik az életünkben, azt mi felfoghatjuk úgy is mint Isten áldása, de úgy is mint Isten büntetése. A bennünket érő eseményekből, a téglákból, kövekből, hogy mit építünk, Isten dicsőségére templomot vagy a léha bűnöknek fészket, egy éjszakai mulatót, az rajtunk múlik. Ferencet a nehézségek mint egy diót megtörték, Isten számára elérhetővé tették. 

Nehéz kimondanom, de biztos vagyok benne, hogy ha édesapámat nem hurcolják meg melynek következtében ő meghalt, és ha én magam így nem tapasztaltam volna meg az árvaságot, akkor valószínű, hogy ma nem lennék 6000 bajban lévő gyermek nevelőapja.  Természetesen életem ezen eseményei önmagában csak kövek, téglák, amiből én gyerekotthont építettem, de dönthettem volna úgy is, hogy a gyilkos bosszú kegyetlen fellegvárát építem meg ezekből az engem ért eseményekből. 

Ma nagyon sok nehézség, csapás éri világunkat és sajnos emberileg nézve még több szenvedés, fájdalom is fog érni mindannyiunkat. Gyilkos háború peremén egyensúlyozik az egész emberiség, mely egészen biztos, hogy szegénységet, nyomort, bajt zúdít mindannyiunkra. Milyen jó lenne, ha a ránk szakadó nehézségek miatt nem a kétségbeesés sehová nem vezető barlangjait vájnánk a földbe, vagy a terroristák gyilkos útjára vezetnénk saját magunkat és társainkat, hanem a bűnbánat és a megtérés útján, Szent Ferenc példájára mi is Isten végtelen megbocsájtó szeretetének szentélyeit  építenénk erre a földre. 

Szeretettel, 

Csaba t.