Készülünk Assisibe, ezért úgy döntöttem, hogy Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét naponta megosztanám, és írnék hozzá egy - egy rövid elmélkedést.
Celanói Tamás írását ő maga három részre osztotta, mi most az első írását szeretnénk olvasni, átelmélkedni, melynek témáját a szerző így határozza meg: "Az első könyv előadása a történeti sorrendet követi, és nagy egészében a szent tisztaságos életének, jámbor erkölcseinek és üdvösséges tanításainak van szentelve. Itt-ott néhány csodát is közbeszőttünk a sok közül, amiket Urunk és Istenünk még életében kegyes volt általa művelni."
A könyv első fejezetében nem annyira Ferencre, hanem az ő szüleire irányul a figyelmünk, akiket a szerző, maradjunk annyiban, hogy nem dicséri agyon! A kritikát olvasva, sajnos magunkra ismerhetünk. Gyermeket nevelni, feladatukat felismerő és kitartó munkával azt megvalósító, nagykorú kereszténység útjára vezetni a ránk bízottakat, nem könnyű!
"A spoletói völgy felső végében fekvő Assisi városában élt egy Ferenc nevű ember, akit szülei, a világ hiú szokásának hódolva, kora fiatalságától kezdve szertelenségre neveltek, és aki az ő nyomorúságos életük és erkölcseik láttán még náluknál is hiúbbá és szertelenebbé fejlődött.
Ó, mert a névleges keresztények körében kiirthatatlanul mély gyökeret vert ez a rossz szokás; szinte törvénnyel szentesített előírásnak tekintik azt a veszedelmes elvet, hogy fiaikat születésüktől kezdve lehetőleg minél nagyobb puhaságban és fegyelmezetlenségben kell nevelniük."
Ismerős a nyolcszáz évvel ezelőtt megfogalmazott kritika? A szerző nem áll itt meg, ezt írja Ferencről és a társairól: "Amint lassan növekednek korban, szüleik ösztönzésére annál jobban belemerülnek a rosszaságba.....körülbelül huszonöt éves koráig szánalmasan eltékozolta minden idejét. Sőt, hiúság dolgában messze fölülmúlta valamennyi kortársát, s állandó bajkeverőjük és oktalanságra ösztönzőjük lett."
Igazából számunkra ezek a sorok vigasztalóak, mert azt jelentik, hogy bárhogy is neveltek, bárhol is vagyunk, Isten kegyelmével onnan ha elindulunk, célba juthatunk. Ahogy a GPS képes utunkat újratervezve célba vezetni, ugyanúgy Isten is képes, - bármennyire is lementünk a normalitás térképéről - elvezetni a mennyek országába.
E lelkigyakorlattal, Szent Ferenc vezetésével egy szent utazásra jelentkezünk. Mi nem csak Assisi bűnbánó kisebb testvérének az életét szeretnénk megismerni, hanem mi magunk is Ferenccel akarunk zarándokolni, hogy majd egyszer a mennyek országában vele egy asztalhoz ülve, egy finom nektárt elfogyaszthassunk. Most az induláskor vegyük számba azt, hogy eddig mire jutottunk? Nézzünk magunkba, hol is vagyunk a lelki élet útján, és hogy milyen szép célok magaslanak előttünk, melyeket kitartó munkával szeretnénk meghódítani. Bízzunk Istenünkben, aki a Szentírásban azt mondja nekünk: Isten mindent szeret ami van, mert ha nem szeretné meg sem teremtette volna. Létünk, az, hogy vagyunk azt bizonyítja, hogy Isten szeret, és az Ő szeretetébe kapaszkodva, - akár a hegymászó a biztosító kötélbe - biztos, hogy célba érünk.
Készülünk Assisibe, ezért úgy döntöttem, hogy Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét naponta megosztanám, és írnék hozzá egy - egy rövid elmélkedést. 