"Mikor a püspök elé értek, minden habozás és késedelem nélkül, és anélkül, hogy kérdést várt vagy maga csak egy szót is szólt volna, levetette és atyja kezébe számlálta minden ruhadarabját; még alsó ruháját sem tartotta meg, úgyhogy anyaszült meztelenül állott a sokaság előtt. A püspök azonnal megértette szándékát, és miközben lángoló hevét és állhatatosságát szerfölött csodálta, sietve felkelt, és magához ölelve őt köpenyével befödte. Világosan látta ugyanis, hogy isteni sugallatról van szó, és hogy Isten emberének eljárása, melynek a szemtanúja volt, misztériumot rejt magába. Ezért ettől fogva állandó segítőjévé szegődött, s mint hathatós gyámolítója és erősítője, szíve szeretetébe fogadta őt."

Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel.

Itt megtalálható teljes egészében ez a fejezet

"Mikor a püspök elé értek, minden habozás és késedelem nélkül, és anélkül, hogy kérdést várt vagy maga csak egy szót is szólt volna, levetette és atyja kezébe számlálta minden ruhadarabját; még alsó ruháját sem tartotta meg, úgyhogy anyaszült meztelenül állott a sokaság előtt. A püspök azonnal megértette szándékát, és miközben lángoló hevét és állhatatosságát szerfölött csodálta, sietve felkelt, és magához ölelve őt köpenyével befödte. Világosan látta ugyanis, hogy isteni sugallatról van szó, és hogy Isten emberének eljárása, melynek a szemtanúja volt, misztériumot rejt magába. Ezért ettől fogva állandó segítőjévé szegődött, s mint hathatós gyámolítója és erősítője, szíve szeretetébe fogadta őt."

Szent Ferenc nem civakodik, nem veszekedik az édesapjával. Tudja, hogy úgy sem tudná megmagyarázni azt a lelki élményt amiben neki része volt, egy olyan személynek, aki még nem tapasztalta meg, hogy e látható, tapintható világon túli világ mennyivel szebb, csodálatosabb, értékesebb. Ferenc nem szenved, ő nem fogösszeszorítva adja át a ruháit apjának, hanem mint a jegyes a nászszobában, önként veti le a felesleges ruhadarabokat. A lelki életet élő püspök tudja, hogy miről van szó, ezért az Egyház nevében átöleli és betakarja Ferencet. Tettével befogadja, gondjába veszi az Isten - kereső embert! 

Tanuljunk Ferenctől, az  Isten felé vezető út nem a civakodás, a parttalan okoskodáson keresztül vezet, és nem is az anyagi javakhoz való ragaszkodás tesz ezen az úton gazdaggá, hanem a nyugodt béketűrés és a nagylelkű lemondás. Fontos, hogy Istent mi is az Egyházon belül keressük, legyen a templom az a békés zug ahol elcsendesedhetünk, ahol Istenhez emeljük a szívünket, gondolatainkat. Oly sok kis kápolna van felénk is, bátran kérjük el egyik - másik kulcsát ha be lenne zárva, és akár hosszabb időre is vonuljunk vissza az Oltáriszentség jelenlétében.  Az útkeresés sokszor koromfekete éjjelében legyen a lelkivezetőnk egy pap, vagy szerzetes. Bizalommal kopogtassak be akár fizikailag, de akár telefonon, interneten keresztül egy olyan lelki emberhez, aki iránt bizalmat érzek, és nyíljak meg iránta őszintén. Az igazi lelki vezetőnk úgyis az élő Isten lesz, de egy tapasztalt lelki ember nyugtató, bátorító jelenléte, imája, az Isten - keresésünket a Szentírás fényében, a kétezer éves egyház tapasztalatai alapján biztonságosabbá, eredményesebbé teszi.

A lelki élet útján semmi más nem fontos, mint a végtelen Isten, a Szentháromság, mely szeretetközösségébe mindannyiunkat szeretettel várnak. Lobbanjon fel szívünkben az Isten utáni olthatatlan vágy, legyünk Szent Ferenc társai az úton.  

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: a dévai templom és a kolostor a tiéd, itt mindig otthon leszel.