Boldogságos Ferencnek, miután test szerint gondolkodó atyjától visszanyerte szabadságát, első dolga volt, hogy hajlékot emelt Istennek, de ahelyett, hogy új épülettel kísérletezett volna, megelégedett egy régi és már erősen omladozó istenháza helyreállításával. 

Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel.

Itt megtalálható teljes egészében ez a fejezet

"Boldogságos Ferencnek, miután test szerint gondolkodó atyjától visszanyerte szabadságát, első dolga volt, hogy hajlékot emelt Istennek, de ahelyett, hogy új épülettel kísérletezett volna, megelégedett egy régi és már erősen omladozó istenháza helyreállításával. Ezért nem hányta szét az alapot, hanem ellenkezőleg, arra épített, tudtán kívül is követve Krisztus mondását: „A lerakott alapon kívül, mely Jézus Krisztus, mást senki sem rakhat.” Miután ugyanis, mint már mondottuk, visszatért arra a helyre, ahol San Damiano ősrégi temploma állott, azt a Magasságbeli kegyelméből egészen megújította." 

Szent Ferenc, megtérése után otthont épít, de nem magának, hanem az élő Istennek. Helyreállítja az ősi rendet, földre hozza az édenkertet, ahol az Isten és az ember egy födél alatt él. Nem egy hivalkodó, új templomot épít, hanem a romos San Damiano kolostort újítja meg. Kimegy Assisi főterére, énekel, követ, gerendát koldul. Az újjászületett kis kápolnája ma is áll, a ferences rend egyik legkedvesebb, legszentebb helye, egy jó órai sétára fekszik Assisi főterétől. Rendalapítónk iránti tiszteletből nem építették át, a kápolna eredeti formájában ma is látogatható. 

Szent Klára, 1210-ben hallotta először prédikálni Ferencet és 1212 virágvasárnapját követő nagyhétfőn, 18 éves kora körül néhány társnőjével együtt, Szent Ferenc vezetésével magára öltötte a szerzetesek egyszerű ruháját. Nem volt hol lakjanak és Szent Ferenc első társaival nagylelkűen a klarissza nővéreknek átengedték Szent Damján kicsi szentélyét, és ők elköltöznek az Angyalos Boldogasszony még kisebb kápolnájához, amelyet maguk között csak Porcinkulának neveztek. A klarisszák, akárcsak előtte Szent Ferencék, a kis kápolna padlásterében húzódtak meg 1260-ig, amíg Assisi városa fel nem építette a ma is álló Szent Klára templomot és rendházat. A testvérek igy visszavették az ősi fészket. Szent Ferenc fiai, Szent Klára iránti tiszteletből, ott a padlástérben, ahol Szent Klára gyékénye állt, minden nap friss virágot tesznek egy vázába. A félhomályban ott álltam az egyszerű gyékény fekvőhely mellett, mely a csupasz téglaburkolatra volt leterítve, és mellette sorba ott volt még 8-10 ugyanolyan egyszerű fekvőhely, melyen Szent Klára társnői élték a maguk Istennek szentelt csendes életüket. 

Csodálatos, milyen kis befektetés, és az egész emberiség számára mekkora kegyelem?! Ott a vázában a virág mellett néhány érett kalászt hordozó búzaszál is volt. Óhatatlanul arra gondoltam, hogy ez a búzaszál abból az egyszerű fémpénz területnyi földből az ég felé tör és napfényből, májusi esőből, érett búzaszemeket hordozó, gyönyörű kalászt nevel. Nincsenek hatalmas levelei, kemény törzse, és az aratás, szántás után igazából nem marad semmi nyoma annak, hogy itt volt a földön. Nem is csodálom, hogy a megörölt parányi búzaszemben vesz otthont a Szentségi Jézus.

Álltam egyszerű gyékény mellett, néztem a lehajló kalászt hordozó búzaszálat és azon gondolkodtam, hogy az én életemben  vajon milyen az ár-érték arány. Mit kaptam, a föld nevű bolygón lévő emberiség tartalékából, mekkora az én fogyasztásom, és vajon mennyi élet, szeretet, jóság fakadt eddig az életemből?? Szent Ferenc, Szent Klára vajmi keveset fogyasztottak a világ javaiból, de mérhetetlenül több értéket adtak az emberiségnek.... Ez az az út, amelyen járnom kell!!

Szeretettel, 

Csaba t.