"Isten szentje, miután egészen új életmódot alakított ki magának, és az említett templom restaurálását befejezte, Assisi környékének más tájára húzódott át, és ott megint egy elhagyatott, félig-meddig romokban heverő templom helyreállításába kezdett.

Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel.

Itt megtalálható teljes egészében ez a fejezet

"Isten szentje, miután egészen új életmódot alakított ki magának, és az említett templom restaurálását befejezte, Assisi környékének más tájára húzódott át, és ott megint egy elhagyatott, félig-meddig romokban heverő templom helyreállításába kezdett. Most is megingathatatlan kitartással dolgozott, és nem nyugodott addig, amíg ezt a munkáját is szerencsésen be nem fejezte. Utána megint továbbment. Ezúttal a Portiunculának nevezett helyen állapodott meg, ahol Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának tiszteletére emeltek templomot a régiek, de most teljesen elhagyottan és gondozatlanul állott. Isten szentje, aki egyébként is nagy tisztelettel viseltetett a minden Jóság Anyja iránt, mély megindulással szemlélte a pusztulást, és habozás nélkül oda tette át lakását. Mire ezt a templomot is rendbe hozta, megtérésének már harmadik esztendejében járt. Ebben az időben még remeteruhát viselt, derekát bőrövvel kötötte át, kezében botot hordott, s lábára sarut húzott."

Három év, három felújított templom! A megtérés, az istenkeresés egyik első jele az Isten dolgai iránti buzgóság, mely elkezdi emészteni a lelket. Nemcsak az imában, a Szentírás olvasásban és a felebaráti szeretetben nyilvánul meg ez a buzgóság, hanem az útszéli keresztek, a templomaink önként vállalt gondozásában is. Mindaz ami Istennek fontos, az istenkereső lélek számára is fontossá válik. 

Ferenc elhagyott templomokat, szentélyeket látogat, takarít, felújít önkéntes munkával, és az ő lelki gyermekeinek is meghagyja, ha elhagyott templomokat, poros, Istennek szentelt szentélyeket látnak, ragadjanak seprűt, portörlőt, gazolják ki a templom környékén a virágoskerteket, mert ez mind-mind lehetőség arra, hogy Isten iránti szeretetünket kimutassuk. Szent Ferenc elhagyta mindenét és a jólétből, az úri kényelemből odaköltözött ezekhez a templomokhoz. Sásból, nádból, ágakból kis viskót készített magának és ott élt. Ahogy az éjjeli vándor a sötét éjszakában a lobogó tábortűz mellett keres biztonságot, meleget, ugyanúgy vonzódott Szent Ferenc Isten szentélyeihez. Halála előtt, a nagy beteg Ferencet saját testvérei a Porciunkula kis kápolna mellett álló szerény, sásból, nádból felállított kunyhóból szerették volna bevinni az őt tisztelő Assisi város gazdag polgárainak szépen felszerelt otthonába. Ferenc még ezekben a végső óráiban is ragaszkodott a templom közelségéhez, a maga szerény, egyszerű otthonához, a szentségi Jézus jelenlétéhez. 

Városaink, falvaink tele vannak porosodó templomokkal, naphosszat elhagyatott üres szentélyekkel. Kárpát-medencében sok ilyen Porciunkula, lakatlan szentély van, amelyben a megtestesült szentségi Jézus magányosan virraszt. Milyen jó lenne ha egy angyal álmunkból felrázna, hogy a pásztorok példájára mi is útra keljünk és felkeressük a karját felénk kitáró Megváltónkat. Milyen jó lenne ha Szent Ferenc példájára mi is szentélyeink gondoskodó, nagylelkű őreivé válnánk. Saját otthonaink cicomázása, diszítése után, milyen jó lenne ha a mi összefogásunkból, fizikai munkánkból újulnának meg templomaink és nem körmönfont pályázatokból. Természetesen idegenből hozott egzotikus virágokkal is diszíthetjük oltárainkat, de mennyivel szebb lenne ha templomainkat átkarolnák, mondhatni beborítanák az általunk nevelt pompás élő virágok. 

Isten iránti szeretetem hőmérője, mely pontosan kimutatja, hogy lelki életemben milyen szinten járok, Isten szentegyháza iránti buzgóságom. Ha csak néha-néha járok templomba és a perselybe is csak ímmel-ámmal vetek aprópénzt, az azt jelenti, hogy az Isten iránti szeretet a szívemben csak pislákol, kialvó félben van. Az ünnepek előtt, ha félretéve saját gondjaimat útra kelek, hogy én is részt vegyek a "templom takarításban", mindabban ami szebbé, tisztábbá, ragyogóbbá teszi Isten szentélyét, akkor éled az Istenszeretet tüze az én szívemben. 

Szent Ferencet mi nem csak csodáljuk, hanem követni is akarjuk az Isten iránti szeretetében. Már ma keressem fel azt az útszéli keresztet, mely házamhoz a legközelebb van. Látogassam meg azt a szentélyt, azt a templomot amelyben a lakóhelyemen Isten rám vár és a buzgó ima után legalább egy terítőt igazítsak meg, vagy hozzak friss vizet az oltáron kókadozó virágokra. Az Istenszeretet találékony, mutassam ki konkrét tettekkel ragaszkodásomat a Szentháromság iránt. 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: A halottak napjára szedjük rendbe szeretteink sírját, az elhagyott temetőket. Édesanyám kint a körösbányai elhagyott temetőben nyugvó ferences testvérek siránál, még 2014-ben.