Gondoljunk Keresztelő János szavaira: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. 

Mt 3,7 

Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel.

Itt megtalálható teljes egészében ez a fejezet

"De nyilvánvaló jelekből azt is többször észrevették és tapasztalták a testvérek, hogy szívüknek titkai nincsenek rejtve szentséges atyjuk előtt. Ó, hányszor megtörtént, hogy nem embertől származó tudásból, tisztán a Szentlélek sugallatából megtudta távollevő testvérei cselekedeteit, belátott szívük rejtekébe, és olvasott lelkiismeretükben! Ó, hányat megintett közülük álmukban; megmondta nekik, mit kell cselekedniük, mit kell elhagyniuk. Ó, hányszor jövendölte meg bekövetkezendő bukását olyanoknak, akik meg voltak győződve, hogy helyes életúton járnak! És viszont szerencsés végük tudatában számtalan bűnösnek előre megmondta: végül is elnyerik az üdvözülés kegyelmét. Sőt, ha valaki különösen kitűnt a tisztaság és egyszerűség erényében, azt megjelenésének egészen kivételes vigasztalásával tüntette ki, olyannal, amilyenben a többieknek nem volt részük."

Bár jóléttel, kényelemmel vastagon ki van párnázva a világunk, mégis úgy érzem, - Celanói Tamás 18. fejezetét olvasva - hogy mi egy irgalmatlan világban élünk. Az irgalmasság lelki cselekedetei ezek: 

1. a bűnösöket meginteni,

2. a tudatlanokat tanítani,

3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,

4. a szomorúakat vigasztalni,

5. a bántalmakat békével tűrni,

6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,

7. az élőkért és holtakért imádkozni.

Irgalom ott van, ahol a bűnösöket megintik! Irgalmatlan az a világ, ahol még Isten embere se meri felemelni a szavát a mérhetetlen bűn áradatában. Szent Ferenc, ahogy olvassuk: "Ó, hányat megintett közülük; megmondta nekik, mit kell cselekedniük, mit kell elhagyniuk." 

Látjuk a kárhozat útján dübörögve masirozó fiatalokat és véneket, akiket a hiúság, kapzsiság, hatalomvágy és még sokféle más követelőző indulat, vágy irgalmatlanúl mindenféle utálatos bűnbe rángatja, hogy emberi méltóságukból kiforgassa és senkiben nincs irgalom, senki nem emeli fel a hangját, hogy őket megintse, a  jóra figyelmeztesse! 

Gondoljunk Keresztelő János szavaira: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Mt 3,7 

Milyen szükség lenne ma erre a bátor hangra, Isten emberére, aki határozottan, bölcsen megmondaná, hogy mit kell elhagynunk és mit kell cselekednünk, hogy valóban jó gyümölcsöt teremjünk Isten dicsőségére és embertársaink javára!

Ferencről ezt írja Celanói Tamás: "Ó, hányszor jövendölte meg bekövetkezendő bukását olyanoknak, akik meg voltak győződve, hogy helyes életúton járnak!" Ferenc vette a bátorságot és a hatalmasoknak is  kimondta az igazságot: Most olvastuk Celanói Tamás könyvének 16. fejezetében: "Mikor Ottó császár a földi hatalom koronájának elnyerésére nagy zajjal és pompával éppen azon a tájon vonult át, a szent atya, bár a többiekkel együtt az útvonal mentén a már említett pajtában tartózkodott, nem ment ki a menet megtekintésére, de a többieknek sem – egynek kivételével – engedte meg a kimenetelt. Annak az egy testvérnek is az volt a feladata, hogy a császárt dicsőségének hamaros elmúlására figyelmeztesse."

Hiszem és valom, hogy nem rosszak az emberek, de tudatlanok, és mivel irgalmatlan a világunk, a tudatlanokat határozott, bölcs szavakkal senki nem inti, tanítja. Igen, irgalmatlan világban élünk, mert nem is hisszük, hogy mi magunk is megtérhetünk, és Mária Magdolna útjára lépve, Jézus szeretett apostolaivá válva, sokaknak üdvösségére lehetnénk! Ó mekkora szükség lenne Szent Ferenc lelkületű prófétákra, olyanokra, akik bátran lerántják a szemfödelet a kárhozat szélén tántorgó világunkról, melyet a gonosz lélek már élve temet!  

Isten irgalmát kérve, 

Csaba t.