A lobogó lángot hordozó mécsest tartóra teszi az Isten, hogy fényével beragyogja a sötét éjszakában a körülötte lévő világot!

Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel.

Itt megtalálható teljes egészében ez a fejezet

"Ha valamely városban megjelent, örvendezett a papság, zúgtak a harangok, ujjongtak a férfiak, örültek a nők, tapsoltak a gyermekek, és gyakran zöld gallyakkal kezükben s énekszóval ajkukon vonultak eléje. Megjelenésére megszégyenült a gonosz eretnekség, felmagasztosult az Egyház hite, a hívők örömükben hangos kiáltásban törtek ki, az eretnekek ellenben elrejtőztek. Az életszentség jelei ugyanis olyan szembetűnően mutatkoztak rajta, hogy senki sem mert vele vitába szállni, mikor a sokaság tekintete rajta függött. És ő azt vallotta, hogy mindenben és mindenekfölött a szent római Egyház tanítását kell megtartani, tisztelni és követni, mert egyedül ebben áll az összes üdvözülendőknek üdvössége. A papokat tisztelte, és az egész egyházi rendet mély tisztelettel vette körül."

A lobogó lángot hordozó mécsest tartóra teszi az Isten, hogy fényével beragyogja a sötét éjszakában a körülötte lévő világot! Akiben az egészséges Istenszeretet lángja tisztán, fényesen lobog, az olyan mint az égő mécses a sötét éjszakában. Nem a mécses világít, ő csak hordozza a lángot, és a bensejében lévő olaj, a végtelen Isten iránti tisztelet, vágy táplálja ezt a mindent leegyszerűsítő, láthatóvá tevő, meleget adó fényt. Ha őszintén, tiszta szívvel Isten mellett döntünk, ha határozott lépést teszünk jóságos Istenünk felé, és ha megtartjuk az Ő tanítását, parancsait, akkor nem kell keresgélni a Végtelent, mert ahogy maga Jézus ígérte: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni." Jn 14,23

Szent Ferenc atyánk igazából csak nagyon szerette Istent és megtartotta az ő tanítását, és így Isten betöltötte jelenlétével az ő személyét. Isten áldott jelenléte ragyog, gyűjti össze az embereket, teszi a csodát, Ferenc csak mint egy két lábon járó tabernákulum hordozza végtelen alázattal Isten szent fölségét.

Biztos vagyok benne, hogy Isten a szeretetre szeretettel válaszol, és ha mi egyetlen lépést teszünk a Szentháromság felé, akkor a végtelen Szeretet sok ezer lépést tesz felénk. Ezért fontos, hogy jelezzük Istenünknek, hogy minden kicsinységünk, bűnre hajló rossz természetünk ellenére mi Őt mindennél jobban szeretjük, és a vele való találkozás, együttlét érdekében örömmel megtartjuk a legkisebb parancsolatát, törvényét is. Biztos vagyok benne, ha csak megsejtettük Isten áldott jelenlétének hatalmas gazdagságát, akkor nem fogjuk nagynak tartani ha érte, akár egyetlen pillantásáért mindent oda is kellene adnunk.

A felhőtlen, tiszta égbolt átengedi a napfény sugarait, és az a hasadó hajnalban lassan, de feltartóztathatatlanul átöleli a világot! A sötétséggel nem kell harcolni, mert az igazából nem is létezik, az csak a ragyogó fény hiánya! Az életszentségre törekvő ember igazából felhőtlen, áttetsző, tiszta kell legyen, hogy a mindannyiunkban ott lévő isteni jelenlét átragyogjon rajta. Az életszentségre mindannyiunknak törekednünk kell, mert magunk számára, de a testvéreink számára is a legnagyobb ajándék ez a végtelen irgalmas isteni jelenlét, mely a ránk szakadó félelmek, gondok sötétségét jelenlétével jóságosan eloszlatja. Isten áldott jelenléte nem csak világosságot, hanem meleget, életet is áraszt, akárcsak a tavaszi napfény a fagyos, dermedt tél után az ébredező világban.

Szent Ferenchez megyünk, hogy a 800 éve benne felragyogó lángban fürdessük megfáradt arcunkat. Szeretnénk tanulni lelki mentorunktól, ugyanakkor kérjük közbenjárását, hogy bennünk is lobbanjon fel az Isten iránti lángoló szeretet!

Zarándok

Csaba t.