"Egy napon bizonyos Alviano nevű helységbe érkezett, hogy ott Isten igéjét hirdesse. Hogy mindenki jól láthassa, egy magaslatra lépett, és csendet kért.
Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel.
"Egy napon bizonyos Alviano nevű helységbe érkezett, hogy ott Isten igéjét hirdesse. Hogy mindenki jól láthassa, egy magaslatra lépett, és csendet kért. Erre mindenki elhallgatott és figyelmesen várt. De éppen azon a helyen tömérdek fecske fészkelt, s éktelen csivitelésükkel és csicsergésükkel betöltötték az egész környéket. Boldogságos Ferenc, mivelfülsiketítő lármájuk miatt egyetlen szavát sem lehetett érteni, végre így szólt hozzájuk: „Fecskenővéreim, ideje már, hogy én is szóhoz jussak, mert ti eddig ugyancsak kibeszélhettétek magatokat. Halljátok meg tehát az Úr szavát, legyetek csendben és veszteg, míg csak be nem teljesedik az Úr beszéde.” És íme, a madarak a jelenlevők általános csodálkozására és álmélkodására rögtön elhallgattak, és mindaddig, amíg a prédikáció be nem fejeződött, meg se moccantak helyükön. Az emberek e jel láttára mindnyájan nagy csodálkozással teltek el, és egymás közt mondogatták: „Ez valóban szent ember és a Magasságbelinek barátja.” És áhítatukban siettek ruhájának legalább a szegélyét érinteni, s közben szüntelenül dicsérték és magasztalták Istent. És valóban csodálatos, hogy még az oktalan teremtmények is megérezték azt a szeretetet és édes vonzódást, melyet Ferenc irántuk érzett."
Nézzétek az ég madarait - mondja a mi Urunk, Jézus Krisztus. Szent Ferenc nagy szeretettel teljesíti Mesterének ezt a felszólítását is. Életrajz írói több olyan történetet is megemlítenek, amelyben a madarak és más teremtmények iránti tiszteletét, szeretetét is leírják. Ferenc a gubbiói farkassal, de nyuszikkal, őzekkel, még a halakkal is jó viszonyt ápol, ha teheti megszólítja őket és örömmel prédikál nekik, akárcsak az embereknek. Nem csoda, hogy az állatok és a természetvédelem védőszentjének választották.
Ferencesnek lenni ezért azt is jelenti, hogy nem csak tiszteljük, hanem gondoskodó szeretettel törődünk is Isten teremtményeivel, a mi testvérkéinkkel, a növényekkel és az állatokkal. Igen, Szent Ferenc a növényeket is nagyra értékelte, nem csak jártában-keltében, sokfelé ültetett ő maga is különféle virágokat, de a testvéreinek is meghagyta, hogy a megművelt kert egy részét ne ássák fel, hanem hagyják meg szép zöldnek ahogy az Isten megalkotta, hogy ott szabadon nyíljanak a rét virágai. Egy alkalommal, amikor egy mezőn ment keresztül, a gyönyörű tavaszban megszólította a virág testvéreit, és arra kérte, hogy létükkel ne prédikáljanak olyan szépet Isten nagyságáról, mert megszakad a szíve.
Adná az Isten, hogy bennünk is meglegyen ez a gyöngéd szeretet, tisztelet a növények és az állatok iránt. Pusztaszeren, Máté Bence madárlesében néha-néha eltöltök egy-egy napot. Ott egészen közelről meg lehet "lesni" a természetet a maga zavartalan szépségében. Általában télen szoktam menni, amikor a természet éléskamrája megcsappan. Bence a víz tükre alá közvetlen, egy felül nyitott ládában élő halakat rejt el. A finom falatokra gyűlnek az ég madarai, a kócsag, a gém, a különféle ragadozó madarak, a hatalmas rétisas, de a szarka, a varjú is ott van. A sokadalomra mindjárt ott van a nádas szélén a rókakoma is, mindannyian ott, közvetlen a detektív üveg előtt, melyen keresztül lélegzetvisszafogva csodáljuk a hasadó hajnal pírjában ragyogva előbukkanó természetet, a maga Isten alkotta szépségében.
Az állatok, a növények mind, mind a szülőföldem lakói, részesei, és én nem szerethetem úgy a szülőföldemet, , hogy ne szeressem őket is. Mi emberek, állatok, növények, úgy ahogy vagyunk drága szülőföldünkön összetartozunk, egy család tagjai vagyunk. A Szentírás is ezt mondja: "Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. ...Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását." Rom 8,19
Szeressük Isten teremtett gyönyörű világát, a benne élő legparányibb teremtményig, mert Isten mindent szeret ami van, hisz ha nem szeretné, meg sem teremtette volna! Ő mindent tökéletesen ismer, akar és szeret, benne nem lanyhul sem a figyelem, sem a szeretet, ezért fáradhatatlanul imádjuk az Istent és szeressük a felebarátainkat és a világ minden teremtményét, akárcsak önmagunkat.
"Egy napon bizonyos Alviano nevű helységbe érkezett, hogy ott Isten igéjét hirdesse. Hogy mindenki jól láthassa, egy magaslatra lépett, és csendet kért.