Istenünk, Szent Rita érdemeiért és közbenjárására add, hogy úgy bocsássunk meg ellenségeinknek és úgy mélyedjünk el gyötrelmes szenvedéseidben, hogy a szelídeknek és szomorkodóknak ígért jutalom elnyerésére méltók legyünk!
Megtörténik a csoda, Szent Rita régi vágya teljesül, befogadják a nővérek. Ő engedelmességből, alázattal elkezdi öntözni a rábízott kiszáradt szőlőtőkét. Jelképes cselekedet! Rita hitét, kitartó munkáját Isten megajándékozza és mindenki csodálkozására az értéktelen szőlőtőke kizöldül, és gyümölcsöt terem. A csoda ma is tart, mert él és évente terem Szent Rita szőlője.
Szent Rita imádság közben megtapasztalta azt a szenvedést, melyet Krisztus irántunk való szeretetből vállalt a kereszten. A töviskorona egyik tövise megsebezte a homlokát, és ő ezt a fájdalmas sebhelyet hordozta élete végéig. Jelképes tövis, élete tele volt tövissel, és ő mégis az Isten, és az emberszeretet útját járta. Szent Rita nem fordult el Istentől, ki hűségéért töviskoronájának hordozásában társául választotta őt.
Szent Rita, gyermekei betegségben meghalnak és Ő, szeretett családja elvesztése után, egyedül marad. A szörnyű veszteségek után is talpra áll, jelentkezik, hogy szerzetesnővérként szolgálja az Istent és a szenvedő bajban lévő embertársait. A jelentkező, összetört özvegyasszonyt a nővérek visszautasítják. Nem adja fel, imádkozik, Isten és a szentek segítségét kéri, és végül befogadják a casciai Szent Ágoston rendi nővérek közösségébe.
