A föld kereskedői sírni és gyászolni fognak fölötte, mert senki sem veszi meg többé áruikat: arany és ezüst árut, drágakövet, gyöngyöt, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, semmiféle tujafát, sem elefántcsont-edényt, és egyetlen nemes fából, rézből, vasból és márványból való edényt sem, sem a fahéjat, fűszert és illatszereket, kenetet, tömjént, bort, olajat, lisztlángot, búzát, barmokat, juhokat, lovakat, kocsikat, rabszolgákat és emberi személyeket. A lelked számára kívánatos gyümölcsök eltávoztak tőled, és minden kövérség és kiválóság elveszett tőled, és többé már nem találják meg!

Mindazok, akik ezekkel kereskedtek, s akik meggazdagodtak, megállnak tőle távol, gyötrelmeitől félve, sírva és gyászolva, és így szólnak: »Jaj, jaj, az a nagy város, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékes volt, és egy óra alatt odalett ennyi gazdagság!«

Jel 18, 11-17

A kedves Antal atya mindenét pénzzé tette, és az így nyert vagyont egy bankszámlára helyezte, hogy a kamatból a szegény diákoknak  ösztöndíjat adjunk! Sajnos nagyon alacsonyak voltak a kamatok. Egy nap megkeresett és arra kért, hogy menjünk és vegyük ki abból a jónevű pénzintézetből a lefoglalt összeget, és vigyük át egy újonnan nyílt, elég rossz hírű intézetbe, de ahol több kamatot adnak! Leültünk beszélgetni, és végül nem mentünk semerre, mert arra a következtetésre jutottunk, hogy mi nem akarunk rossz példát mutatni! Bármit is tesz egy szerzetes, még ha szent is a cél, az egy üzenet! Azzal, hogy kivesszük a pénzünket mit is mondunk szó nélkül: Nézd, te nem gazdálkodtál jól a pénzemmel, engem nem érdekelnek a te erkölcsi félelmeid, nem érdekel, hogy miben forgatod a rád bízott anyagi javaimat, de ha nem lesz több hasznom akkor elveszem tőled. Megbüntetlek téged! Mit érdekel engem, hogy a pénzemet miben forgatja az a bank, csak adjon nekem egyre többet! Mit tehet ez a bankigazgató, összehívja a kollégáit és szól: Lám, még az idős szerzetes is elviszi az árvák pénzét tőlünk, mert bizonyos üzletekbe nem mertünk belemenni, félre az erkölcsi gátakkal, mi is cápák leszünk a cápák között, mert másképp éhen halunk.

Szidjuk a bankokat, a politikusokat, a kereskedőket, de igazából kapzsiságunkkal mi vesszük rá, hogy kezdjenek el ügyeskedni, egyszóval, hogy térjenek le a tiszta szeretet útjáról! Egyre több fizetést kérünk, ..... hogy honnan? Ez az állam dolga, vegyen fel kölcsönöket, kezdjen háborút, nem érdekel, de nekem nőjön a fizetésem, mert másképp elzavarom és olyan pártra adom a szavazatomat, amelynek tagjai növekvő anyagi igényeimet kiszolgálják.

Minden bűn az ember belsejéből fakad, ezért Jézus nem foglalkozik politikával, se közgazdászati kérdésekkel, ő nem a világot akarja megváltoztatni, hanem az embert, annak belső gondolkodását! Az emberekben lévő sok kisebb - nagyobb kapzsi vágyat a bankárok, a politikusok, mint egy lencse összegyűjtik, és annak perzselő lángjával a világot tűzbe borítják! Képzeljük el mi lenne Franciaországban, - de bárhol máshol - ha az elnök kiállna és azt mondaná: Nem háborúzunk, nem gyártunk több fegyvert, örvendjünk ennek az életszinvonalnak amit elértünk, és mától fogva húzzuk meg a nadrágszíjat, takarékoskodjunk! Gondolom a feldühödött nép még aznap elhajtaná és választana egy olyan elnököt, aki még több fegyvert gyártatna és gátlástalanul intézné az országa viszonyát más országokkal.

Jézusnak igaza van, ne mindig a bankárokat, a politikusokat, egyszovál MÁSOKAT szidjunk, mi kell megváltoznunk! Fedezzük fel azokat az értékeket, melyeket a rozsda nem rág szét és a moly nem emészt el. A természetes egyszerűségben lássuk meg az önzetlen szolgáló szeretet szépségét, azt az utat, amelyen Jézus nyomában oly sokan boldogok, szentek lettek. Ez az egyetlen út, mely boldogá tesz, ez az az út, mely akár nyolc millió ember fenntartható otthoná teheti ezt a földet!

Krisztus a mi reményünk,

Csaba t

A lemhényi árpádkori templomot szépen felújították, a régészeti feltárás rengeteg csontot felszínre hozott a templomból, a templom környezetéből. Összegyűjtötték, most mind ott pihennek együtt, békében a templom kerítésben kialakitott, osszáriumban.