Amikor majd eltelik az ezer esztendő, eloldozzák börtönében a sátánt. Kijön, és elcsábítja a föld négy szegletén lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, egybegyűjti őket a harcra; a számuk annyi, mint a tenger fövenye.Felvonulnak a föld minden táján, és bekerítik a szentek táborát és a szeretett várost. De tűz szállt le Istentől az égből, és megemésztette őket. És az ördögöt, aki elcsábította őket, a tüzes és kénköves tóba vetik, ahol a fenevad és az álpróféta is van, és gyötrődnek éjjel-nappal örökkön-örökké.Aztán láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt, akinek tekintetétől menekült a föld és az ég, és nem volt hely számukra.
És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsik a trón előtt állnak, és könyveket nyitottak ki. Egy másik könyvet is kinyitottak, amely az élet könyve. A halottakat megítélték azokból, amik tetteiknek megfelelően a könyvbe voltak írva. A tenger visszaadta a halottakat, akik benne voltak, és a halál és az alvilág visszaadták a halottakat, akik náluk voltak, és mindegyiket megítélték tettei szerint. A halált és az alvilágot egy tüzes tóba vetették: ez a második halál, a tüzes tó. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.
Jel 20, 6-15
A napi elmélkedésben, a szent szöveget olvasva sok irányba el lehet indulni, én most a bűnben való visszaesésről szeretnék szólni. "Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, s nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor megérkezik, kisöpörve, feldíszítve találja. Tüstént elsiet és hív még hét más, nálánál gonoszabb lelket. Behatolnak, és ott élnek. Ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint előbb volt.” lk 11, 24
Látványos győzelmet arathatunk a bűn felett, a gonoszt kiseperhetjük az életünkből, de győzelmünk ha ezer évig is tart, tudnunk kell, hogy a kísértő, a sátán vissza fog jönni. Nem elég egyszer megtérni, nem elég a szívünket, elménket megtisztítani a bűntől, nekünk tudva és akarva, napról - napra, sőt percről - percre Isten jelenlétében, társaságában kell lennünk, vágyva vágynunk kell, hogy ne csak tiszta, feldíszített legyen a lelkünk, hanem Isten által lakott is. Tudnunk kell, hogy Isten nem csak trónolni akar passzívan a szépen feldíszített szívünkben, hanem ahogyan a rózsabokorból szólt Mózeshez, hozzánk is szólni fog, mert Isten velünk és általunk a világot tovább akarja teremteni. Ezért is mondta: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” Jn 5,17Mesterünk feladatokat ad, Isten országának építésére hív. A kegyelem állapota nem azt jelenti, hogy megtartom a parancsokat és aztán a gazdag ífjú példájára szépen élem a mindennapi életemet a saját belátásom szerint, hanem azt, hogy tudatosan, szabadon Istenre figyelek és megteszem azt, amit szent felsége jónak lát és tőlem kér. Mária soha nem lett volna mennyek királynő asszonya, ha az angyalnak nemet mondva, mint Istenfélő, buzgó feleség élte volna az életét. A lelki élet bizonyos szintjén nem a jó és a rossz között kell dönteni, hanem az én elképzelésem szerinti jó és az Isten akarata szerinti jó között. Teréz anya Kalkuttában egy kolostorban élt, mint szerzetes nővér, egy fontos beosztásban szolgálta Istent és a rábízott tanuló ifjúságot. De amikor szembesült azzal, hogy a mélyszegénységben élő emberek az utcán elhagyatottan haldokolnak, akkor úgy érezte, hogy Isten őt a legelhagyottabbak közé szeretné vezetni. Egyházunkban sok - sok gazdag ifjú van, Teréz anya Jézus mellett dönt és hagyja, hogy Isten megfogja a kezét és vezesse egy olyan úton, amelyről azelőtt ő maga sem álmodott.
Jézus szomorúan néz a parancsokkal bíbelődő gazdag ifjú után, aki talán kaporból, mentából tizedet adott, de nem hagyta, hogy az ő életét a világot tovább teremtő Isten akarata betöltse. A visszatérő gonosz már azzal a lelked győzedelmes lakója lesz, ha Isten veled kapcsolatos gyönyörű tervét keresztülhúzza, ha a mulasztás bűnébe ránt, tart éveken keresztül.
Jézus tápláléka legyen az én eledelem: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott. Jn 4,34 Mária a mi ragyogó példaképünk! Merjük újból és újból vele mondani: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Lk 1,38.
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Székelyhidi kis családommal reggeliztem ezen a ragyogó szép napon, itt készült ez a kép, Petőfi Sándor szobránál.