Folytatta: „Ne pecsételd le ennek a könyvnek prófétai szavait, mert az idő közel van.  Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan. Aki tisztátalan, legyen továbbra is tisztátalan. De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján, és aki szent, legyen továbbra is szent.  Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint.  Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.  Boldogok, akik megmossák ruhájukat (a Bárány vérében). Hatalmuk lesz az élet fája fölött, és a kapukon mennek be a városba.

Jel 22, 10-15

Egy ismerősöm azt mondta, hogy a Jelenések könyve tömény horror, és hogy ezt a könyvet az Egyház el kellene zárja az emberek elől. Szerinte ez a könyv a maga trombitáival és gyilkos lovasaival csak ijesztgetés és traumatizálja az embereket!

Isten világosan azt kéri, hogy a Jelenések könyvét, de a többi szentírási könyvet se pecsételjük le, ne zárjuk el az emberek elől. Ez azt jelenti, hogy a benne lévő tanítást egyfelől ne heréljük ki elbagatellizálva a benne lévő üzenetet, mely valóban sokszor ijesztő. Másfelől ne zárjuk mindenféle tudományos történelmi magyarázkodásba, ami csak, fárasztja, untatja az olvasót! A Szentírásban Isten szól az Ő gyermekeihez! A Jelenések könyve is Isten kinyilatkoztatott Igéje, ezért olvassuk bátran a lelkünk üdvösségére.

Az "idő kevés", és itt ne történelmi időkre gondoljunk csupán, mert ez a könyv nem csak a kétezer évvel ezelőtt élt embereknek szól, hanem nekem is, a XXI század emberének, ezért gondoljak magamra, és főleg az örök életemre. Ez a könyv nekem szól, értem íródott, ha csak egyedül én lennék a világban, Krisztus akkor is vállalta volna egyedül értem a kereszthalált!

Üljek le a templom csendjébe és gondolkozzak el, hogy az életem mennyire tesz boldoggá, vegyem számba azokat a terheket, málhákat, szokásos bűnöket, hazugságokat amelyeket nap mind nap cipelek. Most a Szent Mihály 45 napos böjt végén nézzek magamba, mit sikerült lefaragni, elengedni, a bűnbánatban, a bárány vérében magamról lemosni? Arra születtem, hogy kibontsam szárnyamat és a magasba emelkedjek, Istent dicsőítsem a szeretetből fakadó gyönyörű életemmel. A bűnök, a büszkeség, a kapzsiság, a harag, az irigység, a torkosság, a paráznaság, a restség, életemet mocsárban való vánszorgássá teheti!

Ez a negyvenöt nap nem egy izgalmas, intellektuális séta akar lenni egy kétezer éves érdekes könyv apropóján, hanem találkozás a bennünket végtelenül szerető, de a tű fokán túl váró élő Istennel. Igen, nem csak a gazdag ifjút, hanem mindannyiunkat Krisztus a tű fokán túl vár! Az Istennel egyesülni akaró léleknek meg kell szabadulnia a test rendetlen kívánságaitól. Ezért ételben, italban, testi vágyakban, az önként vállalt böjtben keressük az Isten előtt kedves életformát. A csapongó szem által látott, és megkívánt evilági értékekkel kapcsolatos viszonyunkat is rendezni kell! A kapzsiságunk tárgyait amúgy is a rozsda szétrágja, a moly felemészti, az örökkévalóságba belőlük semmit nem vihetünk magunkkal. De talán a legtöbb munkát az "énünk" adja, amelyet megfertőzhet a büszkeség, a kevélység, és ezekből születő rendetlen indulatok, a harag, a gyűlölet és a gyilkos háború. Van amit lefaragjunk magunkról, ha valóban találkozni akarunk a bennünket a mennyei lakomán váró Megváltónkkal.

Most szeptember 29-én, Szent Mihály ünnepével biztos, hogy nem ér véget a lelki utazásunk, a Szentírás fényében menjünk tovább. Január elsején az exodus 90 napos böjt kezdetén remélem, hogy újból találkozunk. 

Csaba t.

Kép: A gyermek korunk problémáira a legjobb orvosság.