"Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? – mit feleljek erre?” Isten ezt válaszolta: „Én vagyok, aki vagyok.” Azután folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.” Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: „Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.”

„Menj tehát, hívd össze Izrael véneit és mondd meg nekik: Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent nekem és kijelentette: Letekintettem rátok és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítenek benneteket. Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel-mézzel folyó országba.Hallgatni fognak rád. Azután Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához és közöld vele: Találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével, ezért most szeretnénk háromnapi járásra a pusztába menni, és Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni. De tudom, hogy Egyiptom királya nem enged el benneteket, hacsak kemény kéz nem kényszeríti. Ezért kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket.” „Megszerzem a nép számára az egyiptomiak jóindulatát. Ezért kivonulástokkor ne induljatok el üres kézzel. Az asszony kérjen szomszédjától és lakótársnőjétől ezüsttárgyakat, aranytárgyakat és ruhákat. Ezeket adjátok rá fiaitokra és leányaitokra. Így kifosztjátok az egyiptomiakat.” Exodus 3, 13-20n

Csaba testvér elmélkedése: 

Isten hat napon keresztül munkálkodik, a hetedik nap megpihen! Isten elsősorban nem csevegni akar velünk egy kávé mellett! Ő velünk, általunk akarja a világot tovább teremteni. Az emberi nagyságunkat az adja, hogy Teremtő Istenünk társai lehetünk e csodálatos munkában, mely végén biztos, hogy örömteli lesz majd megpihenni. 

Egy történettel próbálom megvilágítani ezt a gondolatot: A teológiáról haza engedtek Csíkszeredába a nyári vakációra. A kora reggeli mise után bementem nagyszüleimhez. Nagymamám örömmel fogadott, mindjárt reggelihez invitált. Megkérdeztem, hogy hol van nagytata. 

- A csűr hátánál kaszál a harmaton, válaszolt nagymama. 

- Reggeli előtt felkeresem, - mondtam - és azzal indultam is. 

Nagytatám a reggeli fényben nekem háttal állva vágta a rendet. Szó nélkül én is vettem egy kaszát és beálltam mögéje a sarjuba. Hamar észrevett, megölelt, mindjárt abba akarta hagyni a munkát, de biztattam, hogy ezt a kb. egy órára való munkát segítek, fejezzük be! Jó volt kaszálni nagyapámmal, befejezni a kaszálást és utána elpalni a rendet. Majd fáradtan jó volt leülni a reggeli mellé! Most is látom ragyogó arcát, csillogó szemét, ahogy büszke örömmel rám néz, hogy a reggeli előtt a pohár pálinkát elkoccintsuk. Láttam rajta, hogy jól esett a segítség, öröm volt számára, hogy a munka el van végezve, és hogy már szárad a rend! Így a reggeli sokkal finomabb volt és a beszélgetés köztünk egy életre szólt!

Férfiak vagyunk, az imádságban ne nyűgös gyerekként próbáljuk magunkra irányítani Isten figyelmét, hanem alázattal álljunk be mögéje a gondviselő jóság által diktált munkába. Az aratnivaló sok, a munkás kevés!  Isten ma is munkásokat keres a szőlőben. Gyöngeségünk tudatában vállaljunk a mindennapi feladataink mellett Isten nevében jó szolgálatot, és szorgalmunkat látva, csodákkal mellénk áll  Teremtőn, rá mindig számíthatunk. 

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: A jólvégzett munka öröme ragyog a mézes pogácsát készítő lányok arcán.

2025. január 24