"Mózes újra megjegyezte: „De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked.” Erre az Úr megkérdezte: „Mi van a kezedben?” „Bot” – felelte. „Dobd a földre” – parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott és Mózes megijedt tőle. Erre az Úr így szólt: „Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkánál.” Kinyújtotta hát a kezét, megfogta és az újra bottá vált a kezében… „Erről majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked.” Azután az Úr újra megparancsolta: „Dugd a kezed a kebledbe.” Mózes bedugta kezét a keblébe.

Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó. Erre azt mondta neki: „Dugd a kezed újra a kebledbe.” Még egyszer bedugta kezét a keblébe, s amikor kihúzta, olyan volt, mint testének többi része. „Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az első jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak. De ha még erre a két jelre sem hinnének és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizéből és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik.”

Mózes ezután így szólt az Úrhoz: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.” Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.” Ő azonban ellene vetette: „Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz.” Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: „Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked. Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek. Ő beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten. Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat.” Exodus 4, 1-17

Csaba testvér elmélkedése: 

Mózes egy erőszakos és fogyatékos ember, beszédhibás, dadogós, amit végül maga az Isten is elismer, hisz ezért javasolja, hogy kérje a fáraóval való tárgyaláshoz Áron segítségét! Döbbenetes, az aki oly hatalmas csodákat tesz, - még Mózes által is - az nem tudja az Ő választottát ékesszólóvá tenni? Vagy miért nem várja meg, hogy egy tanfolyamon a logopédus csodát tegyen?

Kíváncsi lennék, ha Mózest elküldenék ma egy éles szemű pszichológushoz, hogy végezzen el egy munkahelyi alkalmassági tesztet, mi lenne az eredmény? Az Ó és az Újszövetség szereplői nem a görög félistenekről vannak mintázva. A Szentírás szentjei, - akárcsak a történelem valamennyi szentje - botorkáló, hibákkal küzdő, eleső és újrakezdő hús-vér ember.

Gyakran, Isten furcsa ízlésén csodálva imádkozom Mária gyönyörű énekét, a Magnificatot: "Csodát művelt erős karjával: a kevélykedőket széjjelszórta, hatalmasokat elűzött trónjukról, kicsinyeket pedig felmagasztalt; az éhezőket minden jóval betölti, a gazdagokat elbocsátja üres kézzel."

Álljunk meg itt és nézzünk magunkba. Vegyük számba gyengeségeinket, elkövetett bűneinket. Mindannyian érezzük magunkban a korlátokat, de ugyanakkor hajoljunk meg Isten akarata előtt. Egy törött szélű, mázát vesztett csésze vize is, életet ment a sivatagban. Minden gyengeségünk ellenére tegyük meg alázattal mindazt, amit Isten tőlünk kér. Nagy hibát követünk el, ha folyamatosan a magunk gyengesége miatt szorongva, beteges ál alázat mögé bújunk és nem tesszük nap mind nap az Isten által ránk bízott feladatot. Mint fiatal pap kérdeztem egy idős atyától, ha nincs hol gyónjak, elvégezhetem a szentmisét? - Tarts magadban bűnbánatot és menj szolgáld ki a híveidet, - jött a válasz - , majd elvégzed a szentgyónásodat. Ha a csapat kapott egy gólt, pánikolás helyett vasakarattal össze kell fogni, hogy a következő pontot mi szerezzük meg.

Isten akaratát teljesítve, a szeretetből vállalt munka szenteli meg az embert. Gyengeségeink tudatában  - Mózes példájára - mondjunk igent Teremtőnk kérésére és kezdjük el építeni Isten Országát. 

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: A cél, hogy  angyalokká váljanak a gyermekeink és nem csak egy pásztorjáték idejére.

2025. január 25.