"Ezután Mózes és Áron elmentek, és így szóltak a fáraóhoz: „Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem.” A fáraó így felelt: „Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el.” Ők folytatták: „A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk.” Egyiptom királya így felelt: „Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!”

A fáraó még hozzáfűzte: „Most, hogy a nép elszaporodott, most akarjátok, hogy abbahagyja a munkát?” A fáraó még aznap ezt a parancsot adta a nép felügyelőinek és az írnokoknak: „Ne adjatok szalmát annak a népnek a téglavetéshez, mint eddig tettétek. Menjenek csak maguk, és gyűjtsenek szalmát. De továbbra is követeljétek meg tőlük a megállapított mennyiségű téglát. Semmit sem szabad belőle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni. Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne hajoljon hazug szavakra. ......Izrael fiainak munkavezetői elmentek a fáraóhoz és így panaszkodtak: „Miért bánsz így szolgáiddal? Nem adnak szolgáidnak szalmát, s mégis azt követelik, hogy készítsünk téglát. Még ütlegelik is szolgáidat.” Ő így válaszolt: „Lusták vagytok, lusták. Ezért mondogatjátok: El akarunk menni, hogy áldozatot mutassunk be Jahvénak. Azonnal menjetek dolgozni, szalmát nem kaptok, de a megállapított mennyiségű téglát ki kell vetnetek.” Izrael fiainak munkavezetői nehéz helyzetbe kerültek, amikor hallották: a napi téglamennyiséget nem csökkenthetik. Amikor eljöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik már várták őket. Ezekkel a szavakkal estek nekik: „Lássa meg az Úr, amit csináltatok és ítélkezzék fölöttetek, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái szemében. Kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.” Exodus 5,1

Csaba testvér elmélkedése: 

Miért minden olyan komplikált?! Mózes ott volt Egyiptomban, segíteni akart a népén... Most újból menni kell, nehézségek, csodák, és akkor ilyen keményszívű fáraó? Gond, probléma, nehézség! Minden olyan nehéz, nyögvenyelő?! A végtelen Isten nem tudná a dolgokat sokkal egyszerűbbé tenni? 

Nem csak az Ószövetség, de az Újszövetség emberének is sok-sok nehézséget kell legyőzni!  Maga Jézus mondja: »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt." Mt 16,24 Az önzésből ki kell törni! Egymás iránti ragaszkodásunkat, szeretetünket, csak egymásért vállalt áldozatok által tudjuk kimutatni. 

A Kereszténység, nem elmélet! Hét árva gyermekkel még 1982-ben, a teológia előtt elmentünk az Egyeskőhöz. Elkértem őket a nyári vakációban és elmentünk a hegyekbe. Nehéz volt az út, a csomagokat fel a hegyre szinte mind én cipeltem, kint üstben főztünk. A gyerekekkel vidáman énekeltünk, játszottunk, majd lefeküdtek a tűz mellé aludni. Egyedül voltam felnőtt a 10-12 éves gyerekekkel. Egész éjjel szerre takargattam őket, raktam a tüzet és néztem, hogy hogyan alszanak. Az éji csendben, ott a ropogó tűz mellett, egy végtelen öröm töltötte el a szívemet, amit nehéz lenne elmondani. Egyszerűen jó volt jónak lenni, gondoskodni ezekről a bajban lévő gyermekekről. A magas hegy, a felelősség, a nehézség, az önként odaadott élet fárasztó, de egy olyan tiszta örömöt adott, amelyhez foghatót talán eddigi életemben soha nem tapasztaltam. Ez az élmény adott erőt, hogy életemet mások szolgálatára szenteljem.  Isten sokat kér, de sokat is ad, ha az Ő képére, hasonlatosságára a szolgáló szeretet útjára lépünk, ha építjük az Ő országát! Ne féljünk a nehézségektől, vállaljuk a Szeretet Parancsát! Legyen a népét szolgáló Mózes a példaképünk,  

Csaba t.

Kép: Déván házat szentelünk... sok sok imától nőnek nagyra a gyermekeink...

2025. január 26